Irodalmi Szemle, 1995

1995/9 - Szűcs Enikő: Folyamatában, Van egy szavam a számodra, Átutazás

*

Átutazás

Szűcs Enikő

Még mindig nyálazom a cigarettát. Meg néha kávét iszom, vagy a nekrofil kéjencet játszom az óvodások közt. Aztán rágyújtok, alvás után. Az individuum felmagasztalása vagy égetett szar két kis porcelán kocka között. Nem szabad felhívnom, csak álmomban vagy részegen. (Itt volt valami a pszichológusokról.) legalább mások előtt le tudlak tagadni. Nálam ez. becsületbeli ügy, mint a szecessziót izzadó alpakka- gyűrű egyszeri esete a mexikói indiánnal, amikor te- quilagőzösen penderül le a Meru lankáin. Valami elképesztő bűz a Kassák Múzeumban. Es tessék mondani, a néni mindennap kifaragja a pszeudo íróasztalon az író pszeudo ceruzáját. A tintát meg megitták a kutyák. Sűrű és forró, mert mindenki belehányt. Itt is, ott is, mindörökké. Egy darab befejezetten ima lóg a pap szájából, és nekem leszállási szándékom van a buszról az Osztyapenkónál. Vége nincs hó és fény. Legalább valami. Vagy eljátszani, hogy béna vagyok. Az állkapcsom is lejár, és néha leteszem. Pihenni. Megint ugrál a kép. Rúgj bele. Te meg legalább a vécén hagyj békén. Hogy megpróbáljak két sort még egyszer leírni. Folyamatos szövegundorom van. Most mit bőgsz- Na mit. És miért. Igenis az vagy. En elmegyek inni. Azért. Valaki azt mondta, hogy ez az én nagy hibám. Mindig kérdezek és túl mozgékony vagyok, és nem tudok egy helyben maradni. X-karú gyertyatartók, igaz ez. csak falfirka, de félreérthető. Es nem kapod meg a kagylót sem, mert reszketett a hangod, és azt mondtad, nem vagy egyedül. Tudom, hogy te soha nem vagy egyedül. Persz.e, utálni fogod azt, aki majd otthagy. Például nem viszed vissz.a a könyvet a könyvtárba, meg ilyenek. De ma jd tisztelni fogod azt, aki teátrális körülmények közt szeret. Beteg angyalok fogják a kezed, ne lásd meg soha. Itt most nincs bocsánatkérés, csak forgásinger. Tudod, ezt már