Irodalmi Szemle, 1995

1995/7-8 - Beke György: Két utazás Felföldön

Két utazás Felföldön

akkor még nem volt szó, illetve Beneš ezt is kérte, de a nyugatiak nem járultak hozzá a felvidéki magyarság kiűzéséhez. 1943 decemberében Szlovák Nemzeti Tanács alakult a hegyekben, Besztercebánya környékén, és felvette a kapcsolatot a Londonban élő Benešsel. Az emigráns kormányfő aztán 1944. július 16-án elnöki dekrétumot küldött Besztercebányára. Ez már kimondta: "A németek és magyarok- azok kivételével, akik harcoltak és dolgoztak Csehszlovákiáért — elvesztik csehszlovák állampolgárságukat." Vagyis: a hatóságok bármit tehetnek a jog- fosztottakkal. 1944. augusztus 23-án a Szlovák Nemztei Tanács megbízottai Moszkvában megegyeztek Klement Gottwald emigráns kommunista pártvezetővel egy szigorúan titkos paktumban. Ennek harmadik pontja: "Alakuljon meg a Szlovák Nemzeti Tanács kormánya, hogy a Vörös Hadsereg segítségével elűzzék a németeket és a magyarokat a megszállt területekről." Tehát: "megszállt terület" lett Árpád sarjainak első szálláshelyéből, őket pedig ki kell űzni onnan.

Hat nappal ezután tört ki a felkelés Besztercebányán.

Csakhogy Sztálin hatalmi terveit lényegében keresztezte volna a felkelés sikere. Neki nem volt szüksége a Beneš vezetése alatt álló, erős hadsereggel rendelkező Csehszlovákiára. Tett ugyan néhány jelképes gesztust, de valójában nem segítette a szlovák felkelést, sőt a a Duklai-hágónál hagyta elvérezni a Szovjetunióból érkezett több tízezer fős csehszlovák hadtestet. így, a felkelők cserbenhagyásával Sztálin lényegében megakadályozta azt, hogy a szlovák fegyveresek elűzzék szülőföldjükről a felvidéki magyarokat.

Ehhez immár más módszert és taktikát kellett kidolgozni, ama bizonyos "kassai programot", amely fegyver nélkül igyekezett megvalósítani ugyanazt a célt. Erre azonban jóval hosszabb időre lett volna szükség, mint amennyit a kelet-európai történelem a szlovák nacionalizmusnak engedélyezett.

Beszélgetőtársaim furcsa ellentmondást látnak abban — joggal —, hogy míg a szlovák hatóságok újabban eltűrik a magyar történelmi évfordulók megünneplését, sőt magyar hadi események felidézését is, addig a "kassai program" visszavonásáról tárgyalni sem hajlandók.

7/b

Vágsellye magyar művelődési fórumának, a Vörösmarty Klubnak — Tóth Lajos 1966-os alapításának — legforróbb hangulatú előadásai azok voltak, a- melyek a magyar történelem akkor tilos fejezeteit tárgyalták. Eljött Nemeskürty István, és beszélt a második magyar hadsereg doni katasztrófájáról. Felállt egy vágsellyei öreg: "Köszönöm, hogy a tanár úr megmondta: mi nem gyilkosok voltunk, hanem áldozatok. Tudtuk ezt kint a fronton is, de 1945 óta itthon úgy bántak velünk, mint valami leprásokkal."

Tóth Lajos édesapja is ott volt a fronton, részese volt a katasztrófának.

— Mi történt tulajdonképpen a Kluboddal, Lajos?

— Néhány hónappal azután, hogy a vendégem voltál, pontosabban: 1978 januárjában pártfunkcionáriusok kerestek fel. Azt mondták, sok feljelentés érkezett