Irodalmi Szemle, 1995
1995/7-8 - Beke György: Két utazás Felföldön
B eke György Mint annyi más esetben: Pest nem váltotta be Varga Imre reményeit. Kiadásra vár egy áttelepedett írókkal készített interjúkötete. Saját sorsát keresi mások tükrében. A könyv címe nagy csalódást sugall: Kisebbségből kisebbségbe. Egy jó esztendeje éhségsztrájkot tartott az írószövetség Bajza utcai székházában. Fel akarta hívni a figyelmet arra, hogy nincs megélhetése, nincs pénz könyvei kiadására, kiszolgáltatottnak érzi magát. Egyik újságban néhány sort kapott az esemény. Kit érdekel, miként érzi magát Varga Imre, a felvidéki magyar költészet nagy reménysége Budapesten? Vagy az érem másik oldala: miként élnek az 1946-ban a Felvidékre áttelepített, áthurcolt békési szlovákok? Tóth Lajos szülőfalujában, Királyréven is fészket vert egy csapat, vagy harminc család. Mi van velük? — Hát... többen hamarosan elköltöztek Királyrévről. Nem találták a helyüket. A többi ? A Koleszár család, a Faragó család elmagyarosodott. — Szlovákiában magyarosodott el? — Minden kényszer nélkül. Ugyan, milyen kényszert alkalmazhatott volna 1300 magyar kisebbségi Királyréven? Ezek a szlovákok valójában magyar tudattal jöttek Békésből. Itt nálunk gazdasági előnyöket reméltek, azzal biztatták őket. Titokzatos dolog ez: ki minek érzi magát? Nem függ a névtől, nem függ a vallástól. Habár az evangélikusok jobban őrzik a szlovákságukat, mint a római katolikusok. Farkasdon például megmaradtak szlovákoknak. A Felvidék népi történetében sok volt az efféle "átfedés" az etnikumok között. 6/b ürültem, hogy Pozsony egyik magánkönyvtárában néhány soros idézetre bukkantam, amely a magyarok részvételét bizonyítja a fasizmus elleni harcban. Oly nyomasztó lehet a záporozó vád, amely megbénítja azokat is, akik jóval a háború után születtek: a magyarok voltak Hitler utolsó csatlósai... Az a 800 magyar önkéntes megváltoztathatta volna az események menetét? Elháríthatta volna a második Trianont? Janics Kálmánt újabb kutatásai megdöbbentő felfedezésekhez vezették el. Azt állítja, hogy a magyar önkéntesek véráldozata — a magyarok kiűzését gyorsította volna meg. Janics doktor, aki itt él Gálánta közelében, Vágkirályfán, tragikus alakja századunk magyar emlékirodalmának. Mert tragikus a sors is, amelynek emlékeit kutatja. Dokumentumokkal igazolja a sok szenvedést, amelyet százezrek ártatlanul éltek át. Gyógyítja a betegeket, és gyógyítani szeretné a beteg lelkeket. Társadalmi, lélektani diagnózist állít fel a csehszlovákiai magyarüldözésekről. Az állam- polgárságtól való megfosztások idejétől kezdte gyűjteni a dokumentumokat, a kitelepítések, deportálások korától, vagyis 1945-től, de ebből a roppant vádanyagból összeálló könyve csak 1979-ben jelenhetett meg A hontalanság évei címmel Svájcban, Illés Gyula előszavával. Mivel igazolja újabb, súlyos állítását? A nyugati hatalmak már 1942-ben elfogadták Benešnek, az emigráns csehszlovák kormány fejének kérését, hogy a háború után kitelepíthessen három és fél millió szudétanémetet. A magyarokról
