Irodalmi Szemle, 1995

1995/1 - Turczel Lajos: Tűnődések Mécs László költői sorsáról születésének századik évfordulóján

Turczel I^ajos

Szegény embereket is szociális rapszódiáknak lehet nevezni. A rapszódia műfajának más típusú verseiben is hatalmas részesedése van, s ez a szubjektivista líra egyik legaktívabb magyar művelőjénél teljesen természetes. Természetes az is, hogy szociális verseket Dél-Szlovákia Magyarországhoz való visszacsatolása után is írt, s ezekben az átmenetileg megnagyobbodott ország általános szociális viszonyain és a feudális kasztszellem maradványain érzett csalódottságát is kifejezte. A Riport egy ingyenes temetésről című alkotása félelmetes naturalizmussal megformált szociális helyzetkép. Az Olyrnposz él és jótékonykodik és a Minden magyar vadásszon versek keserű szatírák. Az elsőben a farizeusi módon jótékonykodó újkori gazdagok mitológiai maszkokban, torzított istenekként vonulnak fel. A második vers tárgya és alapmotívuma a vadászat, mely még a trianoni Magyarországon is úri privilégiumnak számított. A költő' "a parasztokat kurta láncon röghözkötőVerbőczy úrnak" s a Bánk bán paraszti sorsot felpanaszoló figurájának, Tiborénak felidézése után keserű dühvei fakad ki:

A bánkbáni tragédia ex: kettős Magyarország.

Egyik részen fény, földi jók, öröm-napfényií orcák, másik részen keserv, s örök bús napfogyatkozás van

A királynénk Gertrúd: a Gőg!

Ha nem akad ma Bánk bán, kiállók én szegény regős, a toliamat kirántván leszúrom végleg Gertrudot.

Mint majd látni fogjuk. Mécs gyermekversei többnyire rajongással, misztikával telítettek, de azért szociális kiélezettségű alkotás is akad köztük. Ilyen a Királyhelmeci gyerekek. Ismeretes, hogy a költő 1920-től 1929-ig Nagykaposon, 1930-tól 1944-ig pedig Királyhelmecen volt plébános, s e helyeken az iskolában hittant tanítva gyerekek tömegével került közvetlen kapcsolatba. Harminc kétsoros strófából álló versének tárgya egy általa vezetett kirándulás, melyen a szlovák iskola tanulói is részt vesznek. A költő elnézi a vidáman csivitelő gyermekhadat, s benne nem a nemzetiségi, hanem a szociális különbségeket érzi fatálisnak, kaszthelyzetet kialakítónak:

Még tegeződnek, játszva közös virágíí réten, de köztük kaszt-falat rak a Fátum észrevétlen.

Itt nőnek egymás mellett: egyik polgári mennyben, mint üvegház csodája, —a másik nyomorban, szennyben.

Az egyik jó melegben játszik, karácsony/ázik, a másik Jézusról kint pénzért kántádva fázik.