Irodalmi Szemle, 1995
1995/1 - Turczel Lajos: Tűnődések Mécs László költői sorsáról születésének századik évfordulóján
Egyikből bakter, béres, cseléd les/,, hogyha felnő, másikból pénzes úr lesz és fiinlökádas delnő. Tűnődések Mécs László költői sorsáról... ____________________ S zegény-gazdag, magyar-szláv pulyák együtt kacagnak, de a Fáitum közöttük nagy labirint-falat rak. Legeljetek leikecskék a kacaj-legelőkön, soha se fogtok többé találkozni a földön! Az emberszeretetet, emberjóságot dicsőítő verstípusát Mécs első nagy versével: a Hajnali ha rang szóval alakította ki, s amint arra már utaltam, ez az alkotás a háború utáni testi-lelki nyomorúságban és a kisebbségbe zuhanás fájdalmában és bizonytalanságában nagy hatású erkölcsi-szellemi formálóerővé vált. A Mécset rehabilitáló Szalatnainak teljesen igaza van, mikor azt mondja, hogy "egész életünk körképe volt ez a vers. A költő félreérthetetlenül és őszintén hirdette a békét, megértést, testvériséget az egész országrésznek, főként azonban magyaroknak és szlovákoknak. Ezt akkor egyetlen más költő nem mondta, nem hirdette." A nagy vers megszületésében a klasszikus magyar költői hagyománynak, s benne főleg Vörösmartynak erős ösztönző szerepe volt, de az ifjú poéta az értékes hagyományt pompás új művészi leleménnyel tudta gazdagítani. Ez pedig az isteni segítséget jelző harangszónak és az ősi emberi örömérzetet kifejező táncnak közös versmozgató erőként való összekapcsolása volt: Uramisten add meg nékem, úgy zenéljen kis harangom: kongásában minden testvér élte titkát lelje meg: társat sejtsen szíve mellett, aki koldtísan barangol, testvért, vele együtt sírót, aki álmokat temet. Tánc feszüljön a harangban: hajnalemlter szirom-tánca, mely magyar lányt, tót fiacskáit testvér-táncra pörulörít, gyermekkezet gyermekkézbe, lelket fi'ízzön tavasz-láncba! Gyűlöltünk már Kain óta, vérivásig, csömörig! Atkozott, ki most sem áll a testvér-csókos hajnal-táncba! Átkozott ki székelyt gyilkol Szent Istvánkor, zsidót gúnyol szombaton. Az emberszeretet verstípusában Mécs folyamatosan termékeny volt, de a Hajnali harangszóhoz hasonlítható jelentős alkotásai azzal egy időben születtek, s az első kötetében jelentek meg. Közülük a Vadócba rózsát oltok ért el hatalmas népszerűséget. Én ezt a költeményt harcias zengésű jóságrománcnak tartom. A verstípus fogalmát aforizmaszerűen kifejező címe a két háború közti időben szállóigévé vált. Kevéssé ismert a tizenhat ötsoros strófából álló s igényes kötött formájú Emberek vagyunk című alkotás. Ebben a költő a bibliai és e világi hírhedt embertelenségekkel (Káin testvérgyilkosságával, Júdás árulásával és az anya- és csecsemőgyilkosságokkal) az emberség önfeláldozó példáit állítja szembe. Anyaszeretetének legismertebb költői kifejeződése, A királyfi három bánata című vers 1930 körül keletkezett, s nemcsak a szerzőjének, hanem a korabeli szlovákiai és magyarországi szavalóversenyeknek is tartósan kedvenc száma lett.
