Irodalmi Szemle, 1995

1995/7-8 - Pécsi Györgyi: Adalékok Mittel úrhoz

Adalékok Mittel úrhoz

kicsinyességében a „törpe kor” kicsinyességét éli meg. S ebból a „törpe korból” az Eszme, az álom (a francia forradalom álma) az egyik kiút. Számára az aktivitás, a teremtés képlete ez: „Eszme—Anyag—Eszme”. Az Eszméhez kell alakítani, formálni az Anyagot, s ehhez jelent alternatívát Szenei Molnár Albert alakja, akiben a tőle idegen „hit” minőségét is fölleli. Az ő világmagyarázatai többé- kevésbé racionális kostrukciók, s ezért irigyli Szenei Molnár másságát:

Mégis azt kell mondnom: irigyelem Ritterhausent, Gesnert, Odontiust,

Az. altdorfi tudós férfiakat:

Személyedben szellemük hittel is Társulhat, derék Molnáriusom.

Szenei Molnár Adalék...-beli alakja azonban nem különbözik olyan nagy mértékben Keplerétől, mint ahogy gondolnánk. O is humanista tudós, neki is mindenekelőtt az eszme a fontos, de közép-európai ember is annyira, hogy még egész sor gyakorlati feladat szorítását is érezze. Ezért fordítja meg Kepler képletét, talán ideiglenesen („taktikából”, mondanánk ma), így:

Te egy képletet emlitél előbb,

A tudásét, így: Eszme—Anyag—Eszme.

Az enyém ez: Anyag—Eszme—Anyag.

Előbb a lét, aztán a bölcselet,

S ez utóbbi megújtja amazt.

Egyszerű lenne továbbá azt állítani, hogy Tőzsér Szenei Molnárja a Bocskaival való azonosulásában (mert ez is benne van a versdrámában) a magyar függetlenségi eszme mellett tüntet, csakhogy számára a haza (a gyakorlati feladatok, a függetlenség) csak annyiban fontos, amennyiben az a tudás és tudat számára jelent létet:

Te azt mondtat nekem: a Férfiban A teremtés játszódik újra el.

Hidd el: lehet Férfi a nemzet is.

Tudatához, létet: hazát teremt.

Tőzsér Szenei Molnárja végig a „haza vagy tudomány” dilemmájával vívódik. Érzi, hogy otthon, a „haza” elmaradott viszonyai között nem művelhetné a tudományt, viszont ha idegenben dolgozik, nem nyerhet „tudata” (tudása) létet. Keplerrel azért vitatkozik, mert a tudós nagyszerű eszméi között a saját dilemmáján, ezen az ördögi körön túlmutató eszmét keres. De ilyet ott még csak véletlenül sem találhat, mert nem ugyanaz a premisszájuk, mert csak látszólag gondolkodnak ugyanarról a dologról.

A gondolatfölvetésük viszont mindkettőjüknek érdekes, vonzó, s eszerint nehéz lenne eldönteni, hogy melyiküké a főszerep. De nem is biztos, hogy ezt el