Irodalmi Szemle, 1995
1995/7-8 - Pécsi Györgyi: Adalékok Mittel úrhoz
Az IRODALMI SZEMLE Szerkesztősége szeretettel köszönti TŐZSÉR ÁRPÁD költőt, lapunk főszerkesztőjét, aki ezekben a napokban tölti be életének 60. évét. Ebből az alkalomból közöljük Pécsi Györgyi megjelenés előtt álló Tőzsér-monográfiájának részletét, s kívánunk vele a jeles írónak, szerkesztőnek erőt, egészséget s továbbra is töretlen alkotókedvet. ADALÉKOK MITTEL ÚRHOZ Tőzsér Árpád Adalékok a Nyolcadik színhez (1982) című verskötete az életmű összefüggésrendjében (Új személyesség, irónia, negatív mítosz) Nagyon hosszú készülődés előzte meg az Adalékok a Nyolcadik színhez (1982) c. kötetet, amely viszont már valóban szuverén módon kapcsolódik be abba a bizonyos irodalmi világidőbe. Az új gyűjtemény verskompozícióiban Tőzsér sajátosat és modell értékűt alkotott, s egyúttal korábbi törekvéseinek, szándékainak összetett szintézisét is adta. Eddigi periódusainak is voltak kimagasló darabjai (a Vydrica 5. és a Szülőföldtől szülőföldig például), de mindeddig — kételyeivel viaskodva, belső szenvedését definiálva és okait kutatva — még a létező formákkal kísérletezett. A Genezis (1979) c. kötetig verseinek mélyrétegében a személyesség helyével, szerepével birkózott — hagyományos formákban. (S ebben az értelemben az eloiti avantgárd ihletettségű vers is, meg a holani gnómikus tárgyvers is hagyományos). Úgy fogalmazhatnánk, hogy költőnket eddig inkább a benső öndefiniálása, az énkép alakulása vezette, a téma keresése jellemezte. Tagadhatatlan persze, hogy a létező tonnákat saját habitusához csiszolta, s így korábbi versei is egyéni költőt mutatnak, az Adalékok... -kai azonban már a létező irodalmi fonnációkhoz kevéssé hasonlítható nagy versek vonulata következik. A tárgyversek objektivitása, a lírai személytelenség, az alanyi én teljes elvonása után a tőzséri mű most egy új személyesség, a személyes sors, valamint az irónia és valamiféle negatív mítosz felé tolódik. (Részben már a Genezis A monográfia a Kalligram Könyvkiadó gondozásában jelenik meg.
