Irodalmi Szemle, 1995

1995/6 - Lanstyák István: Harcaink az egynyelvrendszer ellen

Harcaink az egynyelvrendszer ellep

hivatalosítása része a nyelv hivatalosításának — s ez nem grammatikai kérdés, akármennyire is azzá akarták tenni a parlamentben.

Arra viszont, hogy a tényleges nyelvi szabályok valóban fölötte állnak a jogszabályoknak, jól utal Dusza Istvánnak nemcsak a maga, hanem egész kisebbségünk nevében tudatosan vállalt dacos "renitenskedése" a Megsérteni a nyelvtörvényt című írásában: "Sorozatban teszem. Nap mint nap. Raadásul tudatosan és szándékoltan követem el a tör\’énysértést, ami súlyosbító körülmény." (89. o.) Miben áll a törvénysértés? Az olyan helynevek használatában, mint Felvidék, Rozsnyó, Pelsőc, Észak-Komárom. Dusza ezeket magyar szövegben használja, vagy pedig magyar nyelvű intézménynév részeként, melynek fölépítése szintén magyar nyelvi kérdés. Azaz fölötte áll a nyelvtörvényen, alkotmányon, nemzetközi szerződé- seken. 1

A nyelvi és jogi értelemben vett törvény összemosását használja ki glosszaszerű parlamenti levelében Bauer Edit, amikor eljátszadozik a nyelvi törvények jogi törvényerőre való emelésének gondolatával: "A Szlovák Nemzeti Párt és a Mečiar- párt képviselőinek hozzászólásai alapján már-már úgy tűnt, hogy a törvényhozás a szlovák nyelv egyik törvényét fogja a törvénytárban megjelentetni. A vér is meghűlt eréífnbmramikor arra gondoltam, hogy a buzgóságban egymásra licitáló, nemzetibbnél nemzetibb képviselők azt fogják javasolni, hogy a szlovák nyelv grammatikája emelkedjék törvényerőre. A diák ezentúl hármas vagy négyes osztályzat helyett majd a kihágás miatt bírságot fizet, ötös érdemjegy helyett pedig dutyiba dugják a nyelvtani törvények megsértéséért... Valószínűleg azért nem fajult idáig a dolog, mert sok szlovák képviselőnek is meggyűlne a baja a nyelvi rendőrséggel..."

7.

Az eddig elmondottakból azonban nem szabad levonnunk azt a következtetést, hogy a jogi és a nyelvi kodifikáció ne eshetne olykor egybe: erre példa a táblatörvényhez csatolt helységnévjegyzék, melyet a parlament a törvény részeként hagyott jóvá, vagyis jogi kodifikálást nyert (sajnos a kötet ezt nem tartalmazza, pedig ennek is volna gyakorlati haszna is!). A helységnevek hivatalos formája általában azonos a standard nyelvváltozatban használt alakjukkal (vagy azok egyikével), legalábbis normális körülmények között, amikor a jogi szabályozás a nyelvire épül, vagyis a nyelvi szempontból megfelelő helységnévformákból indul ki, s ezeket módosítja a nyelven kívüli valóságnak megfelelően. Pl. az 1898 és 1912 közötti magyarországi helységnévrendezés során számos helységnév kapott megkülönböztető előtagot annak érdekében, hogy az ország területéni_ minden községnek és városnak más-más neve legyen (vagyis pl. a két Eperjes közül csak azlsmertebbTiTSáros megyei város maradt jelző nélkül, a csallóközi Eperjes község nevét megkülönböztető előtaggal látták el, így lett belőle, a megyére utalva, Pozsonyeperjes). Ezeknek az előtagoknak ma is megvan a megkülönböztető szerepük, ezért a "kiirtásukra" irányuló szlovák törekvés semmiképpen sem indokolt (így pl. a Pozsony előtag elhagyása az Eperjes elől).