Irodalmi Szemle, 1995
1995/6 - Lanstyák István: Harcaink az egynyelvrendszer ellen
Lanstyák István hivatalos nyelvének magas a státusza; az erdélyi szászok körében viszont a presztízse rendkívül alacsony. A kisebbségi nyelv tekintélyének alakulásában ugyanis a nyelv státuszán kívül olyan tényezők is szerepet játszanak, mint az anyaország és anyanemzet presztízse,a nemezeti kultúra értékei (pl. gazdag irodalmi örökség), a nyelvnek a nemzetközi érintkezésben való használhatósága, esetleg bizonyos belső tulajdonságai, ill. amit annak vélnek ("szépsége", "árnyaltsága", "ereje") stb. A Szlovákiában használt legtöbb kisebbségi nyelv ilyen szempontból nincs rossz helyzetben, presztízse nem föltétlenül alacsony. Ezt alighanem a többségi hatalom is érzi, olyannyira, hogy a nyelvtörvény egyik paragrafusát alkalmassá tette e nyelvek tekintélyének aláásására: l.§ (2) "A hivatalos nyelv érvényesítésének a Szlovák Köztársaságban elő kell segítenie a szlovák nemzet és a nemzetiségi kisebbségek demokráciájának és kultúrájának fejlődését a megértés, a nemzetiségi türelem (béketűrés), az emberiesség és az. emberi jogok területén fennálló nemzetközi kötelezettségek megszilárdításának szellemében." (323. o.) E tényre figyelt föl a szlovákiai nyelvtörvény elemzése során egy tekintélyes külföldi szakértőd dr. Y. J. D. Peeters, a Montrealban székelő Nyelvi Jogok Összehasonlító Nemzetközi Intézetének, valamint a dublini székhelyű Kisebbségi Nyelvek Európai BürójánakTagjaľ Amint a szerző megállapítja, ez a bekezdés "a demokráciát és ku kúrát félreérthetetlenül e hivatalos nyelv használatához köti [.../ Ez az egész cikkely így a többségi nemzet és nyelve felsőbbrendűsége határtalan arroganciájának a megnyilvánulása”. Vagyis a nyelvtörvénynek ez a bekezdése még "rátesz egy lapáttal" arra, amit elsőrendűen a szabad kisebbségi nyelv- használat korlátozásával kíván elérni: rombolja a kisebbségi nyelv tekintélyét. Azzal, hogy a hivatalos nyelv érvényesítését a demokráciával, a nemzetiségi türelemmel és az emberiességgel köti össze, azt sugalmazza, mintha a kisebbségi nyelvek használata ellentétes volna ezekkel az értékekkel. Az pedig, hogy a hivatalos nyelv érvényesítése a szlováké mellett még az ún. "nemzetiségi" kisebbségek kultúrájának a fejlődését is hivatva van elősegíteni, a helyzetet nem ismerő idegent arra a következtetésre vezetheti, hogy a Szlovákiában beszélt kisebbségi nyelvek valamiféle primitív törzsi idiómák, amelyek még saját beszélőik kulturális fejlődését sem képesek biztosítani. S ha ez ma még nincs így — egy idő után így lehet, föltéve, ha a nyelvtörvény rendelkezéseinek sikerül valahogy érvényt szerezni. 4. A modem szociolingvisztika és kétnyelvűség-kutatás nagy súlyt helyez a nyelvekkel, nyelvhasználattal, illetve magukkal a kisebbségekkel kapcsolatos beszélői attitűdök feltárására. Az, hogy a kisebbség és a többség tagjai hogyan vélekednek ezekről (pl. elfogadják-e magukra nézve is a többségiek által sugalmazott negatív értékítéleteket), magyarázatot nyújt a kisebbségi beszélők * "Kódváltás és öntudat az európai periférián". Kontra Miklós szerk., Tanulmányok a határainkon túli kétnyelvűségről, 123—157. Magyarságkutatóintézet, Budapest 1991.
