Irodalmi Szemle, 1995
1995/1 - Szűcs Enikő: emlékezés lámpaoltás után, noéma I., Ami az
SZŰCS ENIKŐ emlékezés lámpaoltás után kegyetlen a hallgatásod csupa karmolás és önvád és tövisszúrás az út mellett amikor már nem is érezhető' egy mély meleg seb és a vékony lemosható vércsík kiemelés ebből mint egy ügyetlen hazugság kiemelés és szarkazmus vagy ami visszatart ettől az egyetlen mélyen ülő semmi ilyenkor nincs velem és ki tudja milyen szavakra kényszerítenek majd a kiáradók törékeny füst marad itt nekem a láng hangtalan benned az a sötét és szétáraxl olajcsíkot von maga után kimérten és sótlan öleb vagyok hátizsákban kis pórázom vége a számban noéma I. csak ami az azonnali hozzá nem értésből fakad az szép megfogha ta tla nul önkény vagy kényszer
/
