Irodalmi Szemle, 1995
1995/1 - Szűcs Enikő: emlékezés lámpaoltás után, noéma I., Ami az
Versek minden a szorongásból eredeztethető vagy a fájdalom vagy a hiány vagy mind a kettő egyszerre vagy })edig a vagi) .../... a dolgok maguktól való megvonása eredezteti a nem való (tehát illetlen) dolgokat és ezek mind meghatározhatók anélkül hogy valóban léteznének Ami az Talán azért NINCS, mert ezekre a dolgokra természeténél fogva képtelen. Nem fontos számára a mélység, a magasság, a kettő közti semmi. Az asszociáció. Miért is fejezném be, már a betűformáimban is ő van. Idejött és itt van. Rövid időn belül itt lett. Mert ez olyan. Csak idejön, és nem lehet vele telefonon beszélgetni. Próbáltam szavakat kisajátítani, de annyira végesnek tűnt. Vagy mások tettek tönkre olyan szavakat mint ágyhuzat, belsőség vagy encsembencsem. Kénytelen-kelletlen válogatok. És kényesen-kellemesen nem találok semmit. Ez is vitrinbe tehető, és ha akarod, csillog is. Megfoghatatlanságukat kézbe fogni, másik oldalon is csak lapok. Jelölt és -hetetlen mondathatárok. Találjunk fel valamit, legyünk úttörők, legyünk legyek, és minden megoldódik. Amikor az oldódás is hatalom.
