Irodalmi Szemle, 1995
1995/6 - Kálnássy Tibor: A posztmodem Dominik Tatarka és az újabb szlovák irodalom
A posztmodem Dominik Tatarka és az újabb szlovák irodalom 1989. május 10-én halt meg, alig néhány hónappal az eló'tt a forradalom előtt, amelyet bársonyosnak is szoktak becézni. Neinérte meg a nagy nekirugaszkodás, a lelkesedés hónapjait, de a lelohadás, a hamarosan bekövetkező megtorpanás idejét sem. Számunkra, élőkre és emlékezőkre már csak a feladat, a lezárt mű értékelése maradt. Pedig Dominik Tatarka neve ott kell, hogy ragyogjon a középeurópai irodalom legjobbjaié közt. A "Kárpátok pásztora" nemcsak nemzeti író, hanem annál jóval egyetemesebb — európai látókörrel rendelkező. A kor szellemére mindig idejében ráérző személyiség. Cseh írótársai felismerték ezeket az értékeit, s mindig is egyenrangú partnerként kezelték őt. Erről tanúskodik például Ludvík Vaculík legújabb regénye is, amely Jak se delá chlapec (Hogyan kell fiút csinálni — 1993) címmel jelent meg nemrégiben. Ebben a naplóformában írt regényben néhány levelet is közöl az író az immár halott Dominik Tatarkának címezve. Sajátos párbeszéd ez egyfelől a kései szerelem útvesztőibe tévedt Vaculík írói énje, masfélől Tatarka gavalléros, a szerelmét még idős korában is fejedelmi módon osztogató énje között. Vaculík ráérzett barátja lelkének titkaira, aki az életbe mindig is bele tudott csempészni egy kis harmóniát! Hadd tegyem hozzá: ehhez a kegyes hazugsághoz a szerelem inkább ürügy volt, mint cél, inkább játék, mint infarktust előidéző vállalkozás vagy birkózás a lelkiismerettel. Tatarka a testi szerelemben nem ismer tabut, ahogy nem szemérmes a pornográfia határait súroló író, Ludvík Vaculík vagy a világnagyságig emelkedett íróbarátjuk — Milan Kundera sem. A szinte pornografikus aprólékosság azonban Tatárkánál a mély és önzetlen örömszerzés érzelmi vetületeinek írói megfogalmazása, pontos ábrázolása. Minthogy Tatarka művészete, írói világa sok változáson ment át, érdemes áttekinteni e szellemi metamorfózisait, s rajtuk keresztül a szlovák irodalom háború utáni fejlődésvonulatait, főbb áramlatait is. Így komplexebb lesz a képünk Tatarka életművéről is. Úgy véljük, hogy az újabb (azaz a háború utáni) szlovák irodalom — a filozófiai és kulturális antropológia ismérveit figyelembe véve — a következő három fő irányvonalba sorolható: az első irányvonalat az ún. szocialista irodalom képviseli, amely természetesen a hivatalos elvárások jegyében fogant, a második vonulatba » ■ i /.i. mii miami iv/%1 ffkxÜKIj 11 JL
