Irodalmi Szemle, 1995
1995/6 - Dominik Tatarka: Egyedül az éjszaka ellen (regényrészlet)
Egyedül az éjszaka ellen velem olyasvalaki távozik, mint Fabry, a szürrealista költő, mint a nagy Matuška, a nemzeti művész, az Akadémia elnöke, tudományos életünk dicsősége. Éreztem, álmomban Fabry csupán mellékes motívum, akinek csak nyomatékosítania kellett valamit. A fő motívum Matuška volt. Miért éppen ő? Mi volt az indíték? Három nap, három éjjel ittam, éjszakánként csavarogtam, nem aludtam, és nem és nem jutott az eszembe az indíték, agyam olyan fáradt, hogy nem is hajlandó emlékezni, hol mindenütt jártam és kivel. Olgával, azt tudom. Šaňo tavaly húsvéthétfőn úgy iszogatott, ahogy én most, aztán karambolozott és vége lett. Egyedül Albert jár hozzám, Albert, már csak veled beszélgetek, ha te sem volnál, megkövülne számban a nyelvem, tisztára megnémulnék. Teveled is régen nem beszéltem Šaňóról. Matuška, bocsáss meg, de nem beszél rólad sem a rádió, sem a televízió. Régóta semmit sem olvastam abból, amit írtál, és abból sem, amit mások írtak rólad halálod alkalmából. Könyvtáramban úgy sorakoznak a könyveid, ahogy annak idején megjelentek. Elképzelhető, hogy tekintetem közben rávetődött a polcaimon sorakozó könyveid gerincére... Miért éppen most találkozom veled? És miért veled meg a szürrealista költővel, Fabryval egy időben? Te mindig a realista irodalom klasszikusa voltál, a nagy orosz regénytől soha el nem távolodtál. Kortársaid, akik ismertek, ugyancsak elcsodálkoznának, ha az Olümposz hatalmas gyülekezetében a szürrealista költők között látnának üldögélni. Nyilvánvalóan képtelenséget álmodtam, nem tudom, mit jelent. Mert az időbeli összefüggés sem stimmel. Ha meg akartál jelenni nekem, megtehetted volna ugyanazt Horovval is. Ti ketten komák vagytok, ti ketten együtt kva- terkáztatok. Te és a szürrealista Fabry - mi közös van tibennetek, még ha csupán egy álomban is, még ha csak az én részeg, fáradt fejemben is, erre nem tudok rájönni. És ez nagy kár. Mert mi van, ha nem jövök rá, mit akartál mondani, miféle súlyos dologtól akartál megóvni? Kutya világ lehet itt, ha ■ nem átallottál aláereszkedni hozzám a štúri Olümposzról, a kávéházba, kölcsönkérni tőlem a fésűmet, s azt a valótlanságot állítani magadról, hogy gyérül a hajad, és meg akarsz fésülködni. Hiába, nem terjed odáig az értelmem, hogy megfejtsem ezt a tőled vagy tőlem származó metaforát. (Fabrynak, neked meg nekem, valamennyiünknek közös a sorsunk. A költő Fabry levágott kezei*, a te átfésült írásaid, és én? - miután fizikailag és szellemileg megnyomorítottak, mindannyian távozhatunk.) A továbbiakban már nem erőltettem az emlékezetemet, hogy megvilágosodjék. Másfelől közelítem meg a dolgot: három kalap. A három * Uťaté ruky — Levágott kezek: Rudolf Fabry egyik verseskötetének a címe (a szerk.)
