Irodalmi Szemle, 1995

1995/6 - Dominik Tatarka: Egyedül az éjszaka ellen (regényrészlet)

Egyedül az éjszaka ellen

Végre valaki megint fölhívott. Nem szeretném, ha a cellámban majd telefonkészülék is lenne...

A barátaim, Albert kivételével, már régen nem telefonálgatnak, ki lehet ez a mostani telefonáló? Már csak rendőr lehet. Reflex.- Anyám számomra istennő.- Akárcsak számomra az enyém, az örök dicsőség fényeskedjék neki. Amikor homlokon csókoltam, elnevette magát. Ettől megbántódtam, ő

meg tett egy célzást a koromra, aztán megjegyezte, mintha Maupassant-ból vette volna, csak most tudja, milyen ízű egy bajuszos csók, még ha csupán a homlokára kapta is.

Mosolya vagy fintora sebet hagyott bennem. Ezt azért mégse kellett volna mondania. Eszerint minden, ami azelőtt és azután történt, hamis volt. Már akkor, virágos hangulatban, megjegyezted, ahogy emlékszem, csak úgy mellékesen, vajon még mindig olyan lázadó vagyok-e, amilyen voltam.

És miért ne maradhatnék mindvégig ugyanolyan ember, amilyen voltam? Noha bevallom, könnyű ezt mondanom most, amikor én már kifelé megyek az életből, amikor már befejeztem.

Nem fejezted be. Neked még most is tetszenek a nők.

Tetszenek. De befejezem.

Itt most bármiféle lázadás lehetetlen.

Ezen kifejezetten nem töröm a fejem. Ám elvben soha semmiféle lázadás nem lesz, nem lehet lehetetlen.

A vitában, vajon miéit igen és miért nem, Milan olyan szavakat használt, amelyek akkor megdöbbentettek a szakszerűségükkel, most pedig még inkább csodálkozom rajtuk. Valami ilyesmit mondott: "összefonódások".

Az egész államapparátus, akárcsak mi, tele van összefonódásokkal. Mielőtt még eszedbe juthatna, hogy elégedetlen vagy, hogy lázadni akarsz, már véged.

Milan, ne hidd, nem lesz olyan hamar végem, mondom, és nevetek.

És hogy te nem akarsz velem együtt elpusztulni.

Oľga, én megakarok halni, én már mindent megtapasztaltam, láttam. Láthatod, öreg ember vagyok, legyőztek, de te mit akarsz tőlem?

Matuška tőlem kér kölcsön fésűt, fésülgeti a szép ezüstös, gyér haját. Mert ő is, akárcsak Fabry, nyomorék a maga módján: „jólfésült”, „gyér”. Ilyenek az összegyűjtött művei. Egyebek között hiába is keresném bennük