Irodalmi Szemle, 1995
1995/6 - Rainer Maria Rilke: Az áhítat könyvéből, Szerelmes lány, Őszi hangulat (versek)
Te vagy a mindenben szűkölködő koldus, akit mindenki félrelök; a szegénységből sarjadt rózsatő, átváltozás, örökkön lüktető, az aranyat napfénnyé bűvölöd. Te vagy a szelíd, kinek nincs hazája, akit épjx-n hogy csak megtűr a lét, kit meggömyeszt nehéz szükség igája. Bömbölsz a viharban. Te vagy a hárfa, amelyet minden zenész keze tép. Szerelmes lány Ez itt ablakom. Nemrég ébredtem, s mintha ma ide-oda lebegnék. Életem meddig tart még, s hol kezdődik az éjszaka? Most elgondolok mindent, s mire emlékezem: kristályként ragyog itt bent, áitte tsző-fényesen. Csillagok garmadáit körém delejezem; szívem oly nagy, úgy világít; talán elengedem, kit már-máir megszerettem, talán megtartanám. Sorsom, mint ismeretlen arcra, úgy néz ma rám. Mi mozgat a végtelenség terében engemet? Mint illatos fiivecskék, testem hajlong, remeg. Rainer Maria Rilke
