Irodalmi Szemle, 1995
1995/6 - Béres Csilla: Születésnap, Balsejtelem, Masztaba
A szavak könnyen becsaphatok, de a test reszket. A kitárulkozás merész arcátlansága nagyobb rafináltságnak tűnhet, mint az a játék, hogy megu- táltasd magad. Nem foglak megutálni. — Jól van, akkor megyek. Vagy ne menjek? — Ha akarsz. — Akarlak. Az ágyon feküdtek ruhában és messze egymástól, de aztán Angelosz keze közeledett a lány testéhez, hirtelen megnyomta gégéjét. Halk dulakodás. Mikor kilépek a templomból, félve röppennek le az angyalok a vállamról. Renáta támaszkodik a korlátnak, és a hat bronzfejű szobor belém akasztja tekintetét. Renáta arcába beleolvad az arcom, parókája megbűvöl. — Mikor találkoztatok? — Kedden. Mintha azt mondtam volna hóhulláskor. Mostanában gyakran hull a hó, s ez a tény meglehetősen befolyásolja tetteimet. Többet nem kérdezett, de bennem hirtelen felébredt a vágy, hogy a temetésről beszéljek vele. Egy másik temetésről. Ez is kommunikáció. Egyszerűbb és őszintébb, mintha a szavak játékának csapdájába esnénk. A beszéd nagykabátban-írás. Te mégsem lehetsz én. Ezért először le kell vennem a nagykabátomat, hogy én csak én legyek. Mindig nagykabát előzi meg a nemzést, mint olyat, ezért hisszük naivan, hogy kihagyhatjuk a játékból őt. Valaki félti magát a kettős nemléttől, amikor a lényeg elhagyja a már csak látszattestet? Voltunk Dubček temetésén Angelosszal. Hullott a hó, és a zsoltárénekesnek elázott a papírja, és a fúvószenekar... Ahogy újból kell tanulni játék szabályait minden alkalommal,a találkozásoknál is szükséges a rá- vagy belehangolódás. Ritkán történnek meg, éppen ezért minden pillanatuk az alkotórészünk marad. Kis bádoglapok vagy halálmárvány belsőnk szigetelésére, a lélekotthon építésére. Szellempalack vagy egyszerűen kancsó alakú, mint az ördög edény általában. Vannak másfajta edények, tárolóalkalmatosságok, kelyhek, Mária- vagy anyaságszimbólumok, de bizonyos szemszögből mégis valóban az a megnevezés a leghelytállóbb, miszerint ördög edénye. — Szeretlek. — Szeretlek. És ez a lényeg. Az akarlakok tragédiája. Isten akart, és megszólított. Isten magába szerettetett, de csak magát hagyta szeretni, hogy a kiszakított részeket is ő töltse be. Miért van a sírás? Béres Csilla
