Irodalmi Szemle, 1995

1995/6 - Béres Csilla: Születésnap, Balsejtelem, Masztaba

Masztaba

— No jól van, akkor megyek. Vagy ne menjek?

Egymás mellett feküdtek. Ruhában és messze egymástól. Angelosz keze lassan megindult a lány felé. Megtört a mozdulat. Halk dulakodás.

Renáta hónapokig gyötört azzal, hogy megnéztem-e Dubček sírját a temetőben. Aztán elmentünk. A felviaszkoszorúzott sírra valaki egy kis ezüst angyalt is ráakasztott.

— Nézd, angyal— szóltam Angeloszhoz.

Ő meg vigyorogva kijavított— komgyal. Nem hatott meg a szójátéka.

— Te meg kangyal vagy.

Renáta a testvérem. Isten báránykája, az ő Endikuja volt az én An- geloszom.

— Mondani akartál valami komolyat!

Angelosz arca egészen kifejezéstelen volt. Hintázott a széken, és dúdol- gatott. Azért, mert nem tudott legyőzni, azért, mert nem tudtam legyőzni— és kibámult az ablakon, majd mintha mi sem történt volna, csak úgy egyszerűen azt mondta: havazik.

— Én nem fogom megkérdezni, ki is tulajdonképpen az a Szent Júda és Szent Rita, úgymond a barátaid. így is jó a játék vége, ha nem is véres, sírós.

Csak most kezdett csodálkozni azon, hogy Endiku azt mondta "havazik". Talán éppen nyár van, vagy május huszonnyolcadika, de aztán ő is érezte a kavargást bent a szobában. Már későn vette észre, hogy Endiku a földön fekszik.

A fények új életet kapnak. Élesek lesznek, de melegen élesek, mintha csak arra teremtődtek volna, hogy rámutassanak a szépre. A kopott házak halott kőfaragóinak dicsérete. Az első tavaszi napok erős érzelmi intenzitású reménye. Ha újból felnézel, először nagyon hiányzik, de aztán beleringatod magad az esteledésbe, mert fények nélkül is lehet szép valami, ha előtte becsuktad a szemed.

Meg lehel figyelni, hogyan kékül az ég szürkébe, és hogyan szürkül egészen a sötét éjszakába. Eszébe jutott valakinek visszaképzelni a lám- pagyújtógatókat? Az autóbuszvezetők szűk skálán mozgó fényjelzései tényleg csak a mögötte haladót érdeklik. Észrevette már valaki, hogy minden csütörtökön este hat órakor kimegy a teremből, hogy aztán hangtalanul visszatérjen? Nincsenek rekcióink a meg nem szólító jelekre. Már fekete a nagy ház. Mögötte felvillan az este. Majd lassan semmivé lobog a várakozás.