Irodalmi Szemle, 1995
1995/1 - Zalabai Zsigmond: Kritikák post festa
Kritikák post festa ironikus "éljen!"-nel egészen újszerűen-megdöbbentően mutatja föl a tényt, hogy önmagunkról, a világról és a jövőről egyetlen biztos tudásmorzsánk van csupán az, hogy meghalunk. Életértelmezésének másik forrása: afféle negatív metafizika; leszámolás azzal a tudattal, hogy a " levés"-cn kívül van bármiféle egyéb fölöttes bizonyosság: Világszellem vagy Isten, aki célelvűséget kölcsönözne a lét önokúságának. Meglepő' gondolatcsavarásaival hatásosan példázza ezt a gondolatot az Egy sokszorozódás című szövege; esszéversei közül pedig az Esszé az angyali üdvözletről, amelyben a glória "Mária szakálla"-ként bukkan föl, illusztrálva, hogy "Az emberi jelenség immanens természetfölöttiséget önmagán kívülre, egy föltételezett természetfölötti külvilágba, angyalok közé idegenítette a középkori szellem ", megteremtve ezzel a "reziduális, pro fán szabadság ürességét S végül életérzésének a harmadik forrása — valamennyi közül ez a legeredetibb terep — : a tudomány; azok a tanulságok, melyek új fénybe helyezték napjaink filozófiai gondolkodásának néhány alapvető kategóriáját. Kulcsversnek e tekintetben Az elektron dala című költemény kínálkozik; oly irritálóan modern, hogy szinte az atomfizika bűvöletében élő jövőbeli századok lírájának a hangját véli kihallani belőle az ember: Nem vagyok. Es hol? Vagy nem. Eleve hűtlen és öntevékeny. Es tiszMízhatatlan önmagommal szemben. Senki-alanyiságom terjedelmével magam sem tudhatom, mit teszek velem. A mindenség mozidul bennem, aki -- mit is tegyen... tehát szükségszerű a véletlen! De az,ért a protonnal magukkal vettük az összes szentséget, és összeházasodtunk... Bevallom: gyér természettudományi ismereteim nem minden vonatkozásban elegendőek ahhoz, hogy értsem Farnbauer Gábor valamennyi utalását. Észjárásának az egészét viszont érteni vélem. A "Nem vagyok" kijelentés alapja alighanem az a tény, hogy az elektron mikrorészecske szabad szemmel nem látható, úgy létezik csupán, mint jelenségben a lényeg: rejtve, rejtőzködőn, benső törvényként. S hogy miért "tisztázhatatlan önmagával szemben" az elektron? Gyanítom: amiatt, hogy az elektront az a fénysugár, amely a mikrovilágba mérés közben behatol, pályájáról és sebességéből kibillenti; következésképpen az elektron-lét igazi valósága nem ismerhető meg a maga teljes mivoltában: tudásunk relativizálja magát a tudást is. Egy másik fizikai kísérlet tanulsága: elektronokkal bombázzák a fémlemezt; kétharmaduk áthatol a lemezen, egyharmaduk viszont benne marad. S az okot, hogy melyik megy át, illetve melyik nem: homály fedi. Más: az uránatommag bomlik. De nem tudható, hogy melyikük és hogy mikor: tíz, száz, ezer év múlva-e. Mindegyikük vonatkoztathatja magára a Farnbauer-vers "senki-alanyiságának" a fogalmát, meg azt is, hogy ezek szerint "szükségszerű a véletlen". — Proton, elektron: összetevői az atommagnak; az egyikük pozitív, a másik negatív töltésű. Ellentmondásaiban testesül meg bennük a valóság. Akár a természetben, a társadalmi létben vagy éppen az emberben. Az a bizonyos "összes szentség", melyet az egymással "frigyre lépett" elektron és proton magához vett,
