Irodalmi Szemle, 1995
1995/6 - Kulcsár Ferenc: A világ szíve
Kulcsár Ferenc Az az ember, aki önmaga mélyén felismeri az Igazságnak kezdettől fogva meglévő rendíthetetlenségét, azt az egyetlen Valóságot, aki Isten, az többé nem lesz hajlandó sem a "kulturális-pesszimista", sem a "természeti-optimista" nyomorúságos történetfelfogásnak engedelmeskedni. Nem, mert hite szerint ő Istennek, az egyetlen Valóságnak a képmása: az az ember, akit Isten a föld gazdájává tett. E felhatalmazás feladat s egyben felelősség si: uralkodj a természet fölött, de ugyanilyen hangsúllyal: uralkodj önmagad fölött is; mindenkor légy adakozó, önzetlen, irgalmas és megbocsátó, amiként én is az vagyok. Ez kettőnk szövetsége és barátsága. A "lelkiismeret esszéje” a csönd. Az értelemnek és érzelemnek az a csöndje, amelyben az élet és a halál nem különváló, hanem egybeforr az örök jelenléttel, azzal az erkölcsi jóval és igazzal, mely tudja, hogy a szabadságon túl farkastörvény uralkodik: mértéktelenség, hatalomvágy és intolerancia. Jaj annak a hatalomnak, amely nem az értelmes alázatra, a nagy- és nemeslelkűségre építi uralmát. Jaj neki, mert így a szellemi-erkölcsi rend megrontója, a személyiség elpusztítója, a nevelés és gondoskodás hazugsággá aljasítója, a kultúra és a tudomány szabadságának eltiprója — az érv ényesre figyelő, szemlélődő és véleményt alkotó ember elnémítója lesz. Jaj neki, mert tudatlan, gőgös, erőszakos, szeretetlen és gyáva, s ebből eredően belátásra képtelen, vagyis kizárólagos. Jaj neki, mert megrontja a lét minőségét — azt pedig semmilyen hatalom nem teheti meg büntetelenül. A történelem minden emberben s az emberi élet minden órájában újrakezdődik. A minden ember és a minden óra azt jelenti, hogy minden ember minden órában felelős a lét minőségéért; felelős azért, hogy a felelőtlen hatalom ne igázhassa le őt, ne tehesse szolgává, hazuggá és az erőszak pártfogójává; felelős azért, hogy a méltóságot, az igazságot és a szellemet minden órában újra és újra kész legyen megvédeni.
