Irodalmi Szemle, 1995
1995/6 - Kulcsár Ferenc: A világ szíve
A világ szíve Minden embernek minden órában tudatosítania kell, hogy a lét minősége tőle függ, az általa megvalósított szabadságtól és szeretettől, attól az u- ralomtól, melyet Isten az emberekre bízott. Végső soron tehát attól az egészséges lélektől, amely az igazsághoz, a jóhoz és a szenthez fűződő viszonyából veszi eredetét. A szabadság az emberben gyökérzik; e gyökérzetből kisugárzó szellemi akarat az, ami az embert a természetiből, a valamiből szellemivé, valakivé alakítja — a személytelenből személyivé. Szellemivé, valakivé, személyivé válni — az ember szabadsága és felelőssége: csak ezáltal válik alkalmassá a léttel való megbékélésre, a viszálykodás helyett a békére, ami az igazságosság. Újra fel kell tehát fedeznünk, mit jelent uralkodni és engedelmeskedni. Ez. azonban csak úgy lehetséges, ha újra felismerjük, mi az abszolút nagyság, és melyek az abszolút értékek, vagyis Isten lesz a lét mértéke és viszonyítási pontja. Értelmesen uralkodni és engedelmeskedni is csak Isten segítségével lehet. Az emberi kultúra jövője, a művészetek és tudományok az emberi szabadság döntéseitől függenek; annak felismerésétől, hogy szabadság nélkül nincsen uralom, uralom pedig nincsen olyan emberi szabadság nélkül, mely egyenrangú az ember által létrehozott, immár fenyegetővé vált hatalommal. Ebből a világos uralomból eredhet csak szabad kultúra, jólét és biztonság — nem pedig fordítva. Ezért könyörögtem és megkaptam az okosságot; esdekeltem, és leszállt rám a bölcsesség lelke. Többre becsültem a jogarnál és a trónnál, és hozzá mérten semminek tartottam a gazdagságot. A fölbecsülhetetlen drágakövet sem állítottam vele egy sorba; mert mellette minden arany csak egy marék homok, és vele összemérv e az ezüst csak sárnak számít. Jobban szerettem egészségnél és szépségnél, és birtoklását a világosságnál is többre tartottam; mert a fény, mely belőle árad, nem alszik ki soha. De vele együtt a
