Irodalmi Szemle, 1995

1995/1 - Zalabai Zsigmond: Kritikák post festa

Kritikák post fest a

visszatükrözője a visszatükrözőnek (a filozófiának, tudománynak); a logika kínálta csontvázra azonban — változó sikerrel ugyan, de — rátapasztott ugyanakkor annyi eleven emberi anyagot (érzelmet, történetdarabkát, helyzetképet, eseményt) is antilíraiságuk ellenére is^ hogy szövegeit antilíraiságuk ellenére is a líra körein belül tarthassuk számon.

Poétikai szempontból — mint azt már a Próbaút kapcsán említettük — e szemléletileg rendkívül egységes versanyagból három verstípus körvonalazódik. Az egyik a gnómak: a négy somál nem hosszabb, egyetlen képből álló, szentenciát, illetve paradoxonszerű gondolatot tartalmazó versek csoportja. Íme, egy példa a Fambauer- féle szentenciára, az Isten című kétsorosából: "Égre festett ég. /A végtelen színe." Az epigrammakra: "Embertelen ember, /önmagán keresztben"', olvashatjuk a Jézus című paradoxonban, mely szerint "az" ember fogalma nem határozható meg egyértelműen, lévén a megfeszített és a megfeszítő: ő maga, egyazon személyben. Hasonló logikát követ az Ember című kétsoros: "Gyémánt, /csillogása mozsarában."

Nem véletlenül választottam éppen az Isten, a Jézus, az Ember című kútsorokat. Ezek példázzák ugyanis a leginkább azt, hogy a maga módján — mai fogalmaink szerint: transzcendens módon — Fambauer Gábor "misztikus" költő; nem a jelenség érdekli, hanem a mögöttes lényeg; arra törekszik, hogy ezt értse és értesse meg. Pontosan úgy, ahogy a középkor misztikus költői, pl. Angelius Silesius, aki — Radnóti Sándor Pilinszky-köny véből tudom—nem kevesebb, mint 1665 epigrammában járta körül isten és ember viszonyának kérdését, hasonló, tehát: ellentétektől feszített emberképet festve, mint Fambauer. Silesius (nyersfordításban) így: "Két ember van bennem: az. egyik azt akarja, amit isten, /A másik azt, am it a világ, az. ördög és a halál."

Vannak persze Fambauer Gábornak másfajta gnómái-epigrammái is. Ilyen a Zsolozsma, amelyben a fenséges és a közönséges kontrasztjából fakad a feszültség:

A végelenből nincs kiút, morzsolom,

munkába menet, reggelenként az úton.

— vagy megemlíthetjük például a középkori misztikusokénál nyilván modernebb szókincsű Kiskapukat is:

Filozófia mint metacselekvés.

Költészet mint metacselekvés.

Cselekvés mint metacselekvés.

— a lényeg azonban a stiláris különbözőségek ellenére is azonos marad: ahogy a középkori misztika, ahogy Silesius, úgy Fambauer Gábor is a végső kérdéseket ostromolja; egyik versének címével szólva: a Köznapok metafizikáját igyekszik megérteni.

Másik verstípusa: a közepes terjedelmű szövegek csoportja. Ezen belül különböző altípusokkal találkozhatunk. Az Embert ta\ asz a hagyományosabb lírai helyzetképhez áll közel; az Érzelmek iskolája afféle modem családi zsánerkép; az Én-blnes a beszéltnyelvi vers monológszerű példája: a Tá\>lataim záradéka', természettudományi szakszókkal modernizált szonett, amely — annyi más, de kötetlen fonnájú Fambauer- vershez hasonlóan — az elvontabb gondolati líra körébe tartozik. A "polgárágyak karámjából" című jövőlátomása történtmondásos költemény; a Zsámolyt Pista bácsihoz portré, profán életkép, meditáció az élet értelméről, miközben Pista bácsi