Irodalmi Szemle, 1995
1995/1 - Zalabai Zsigmond: Kritikák post festa
Zalabai Zsigmond A leginkább talán abban, hogy ő "kétéltű" (mondhatnánk úgy is: egy mai reneszánsz) szellem. Nem csupán költő, nem esupán az irodalommal érintkező humán tudománytik tájékozott és rendkívül művelt ismerője, hanem a modem fizika profi munkása, a Szlovák Tudományos Akadémia fizikai intézetének alkalmazottja. Világképébe szervesen beépült századunk természettudományos ismeretanyaga, amely világértelmezésünket radikálisan megváltoztatta, új fénybe állítva a filozófia egynéhány alapkérdését is. A másik különbség, amely Farnbauer Gábort az objektív líra, az ontologikus-metafizikai költészet korábbi hagyományaitól megkülönbözteti, nyelvi és stiláris természetű. Szókészlete hangsúlyozottan antilírai jellegével hökkenti meg az olvasót; tudományos, filozófiai, logikai, matematikai, fizikai, etikai és lélektani szakkifejezések és fogalmak valóságos özöne kavarog e verskötetben (evolúció, identitás, causa sui; általános, különös, egyedi; rekurzivitás, homeosztázis stb.) Stílusának szaknyelvi jellegét nemcsak a görög—latin műveltségszók nagy száma erősíti föl, hanem az a fajta "számítógépes nyelv" is, melynek ilyen megnyilvánulásai vannak: Absztrakt I-indulat, OO-optimalizált optimalizáció, EK-erkölcsi kritérium, IP- identitásparaméter, a formalizáltság leszélsőbb fokán pedig olyan szövegek állnak, mint Az ibolya illata (amely — eltekintve a címétől és a Dosztojevszkijtől kölcsönzött mottótól — szavakat alig-alig tartalmaz: lényegében egy bonyolult vegytani képlet fél könyvlapot betöltő ágrajzolata); illetőleg mint a nyolc bonyolult képlet- és egyenletsort versszerűen egymás alá író Foglalkozási ártalom című "költemény". Végül a harmadik vonás, amely fiatal lírikusunkat a személytelen létköltészet korábbi művelőitől megkülönbözteti: szívesen alkalmazza a neoavantgárd antilírai eszközeit (lásd az imént említett, a költészet hagyományos építőanyagát, a szót is kiiktató kísérleteit), kompozíciós módszereit, a montázstechnikát. Farnbauer Próbaút-beli versei kapcsán idéztük már Antonio Machado szentenciáját, mely szerint: "Az. intellektus nem énekel": Nos — a költőnk verscímei közül idézve néhányat — az ő Negatív költészete, az ő Konceptualista verse azonban, cáfolva Machadót, valamiképpen mégiscsak "énekel". Elénekli többek között nemcsak az Érzelmek iskolája című ironikus elégiát, nemcsak az En bluest, nemcsak az Én nevem című "himnuszt", nemcsak a Zsolozsmál, a Névnapi kesergót, hanem még Az elektron dalát is. — Blues, himnusz., zfolozsrna, kesergó', dal. mégiscsak a líra tartományaiban járunk (még ha kevésbé bejárt, olykor teljesen fehér foltnak számító tájain is); a szövegek intellektuális terhelése mégsem süllyeszti víz alá az olyan esztétikai minőségeket, mint amilyen az elégikusság vagy éppen a groteszkség, amelyek, ugye, mégsem az érzelemmentes tudományosságnak, hanem — éppen ellenkezőleg — az érzelemkifejező irodalmiságnak az ismérvei. A logika szerint a kijelentések két nagy csoportra oszlanak: léteznek egyrészt analitikus, logikai, matematikai kifejezések, másrészt pedig empirikus, tényállító, leíró kifejezések. A Fambauer-líra sajátossága — legjobb versei legalábbis ezt tükrözik — abból fakad, hogy a világélmény és az emberi élet átélésének két különböző módozatát: a filozofikus-tudományos tudatformát, illetőleg a költészetet mint élményszerű-érzelemkifejező tudatformát igyekszik valami egészen különös hatású egységgé gyúrni. Ebből fakad analitikus-logikai gondolkodásmódja az egyik, illetőleg leíró-fölidéző, epikai eszközöket is alkalmazó kifejezésmódja a másik oldalon. TényáUításai-leírásai nem a könnyen befogadható empirikus élményekre vonatkoznak (s ez, bocsássam előre, nem föltétlenül válik mindig előnyére), hanem az általános érvényű emberi Ennek az érzelmi-tudati világát szondázzák. Költészete
