Irodalmi Szemle, 1995

1995/5 - ÁRGUS - Vajda Barnabás: Ad fontes

árgus nemcsak Sherert illetően voltak igaz­ságtalanok, hálátlanok, hanem az őket anyagilag jelentősen támogató és a szervezeti létüket biztosító ellenzéki magyar pártokkal és szabadkőműves körökkel szemben is, s ez a magatar­tásuk a harcos új generációkra általában jellemző: a történelmi művekben erre sűrűn találunk példákat, s Turgenyev Apák és fiúk)a után ez a téma a szép- irodalomban is gyakorivá lett. A 80-as évek végén bekövetkezett rendszerváltás idején az egykori sar­lósok száma már nagyon összezsugo­rodott, a publikáló aktivitásuk érezhe­tően megcsappant, s a jelen problémái felé fordult. Ellenkező esetben bizo­nyára megelőzték volna a náluk másfél nemzedékkel fiatalabb Vágás Istvánt, s a Scherer-ügyben a helyreigazítást ők tették volna meg. Ez azért is valószínű, mert a 85 és 90 év között mozgó utolsó mohikánok közt olyan is van, aki min­denkor exponált Scherer-hívő volt. Bo- ross Zoltánról, a debreceni Sarló-gyűj- temény létrehozójáról van szó. Ő annak idején A Mi Lapunkban számos cikket közölt (a parasztság helyzetéről az eu­rópai országokban, a magyarországi földreform-törekvésekről Nagyatádi Szabó Istvántól a népi írók mozgalmá­ig, a munkanélküliségről, az illegális gyermekfoglalkoztatásról stb.), s ma nyolcvannyolc évesen is fiúi tisztelettel emlékszik vissza Scherer Lajosra. ALABÁN FERENC Az esztétikai és morális hitel olvasó­próbái Pécsi Györgyi: Olvasópróbák (Felső­magyarországi Kiadó, Miskolc 1994) Az utóbbi időben a különböző mű­elemzésekben és műértelmezésekben egyre fokozottabb mértékben kap he­lyet az összehasonlítás szempontja, a közös és eltérő motívumok keresése és feltárása, a hasonló vagy rokon gon­dolatok felderítése, összevetése és érté­kelése is. Pécsi Györgyi az Olvasópró­bák című tanulmány- és kritikagyűjte­ményében, illetve annak első nagyobb és egyben meghatározó fejezetében (,Szózat-variációk) a közelmúlt több nagy összegező és egyben reprezentatív magyar versét veti össze azon az ala­pon, hogy azok valamilyen formában Vörösmarty Mihály Szózatának alap- gondolatait gondolják újra. Pécsi sze­rint Márai Sándor Halotti beszéde, Szi­lágyi Domokos Bartók Amerikábanya, Domonkos István Kormányeltörésben- je, Kányádi Sándor Halottak napja Bécsbenje és Tőzsér Árpád Adalékok a Nyolcadik színhez című drámai költe­ménye újabb nemzeti öneszméletünk és öntudatra ébredésünk folyamatában sa­játos formában újraértékeli a nemzet és a haza fogalmát s e fogalommal kap­csolatban nagy horderejű érzéseket fo­galmaz meg. Az öt vers a 19. századi nagy költő következő kérdéseire vála­szol: csak az otthont jelentő helyen le- het-e élni és meghalni; milyen áron lehetséges az itthonmaradás; mikor lehet e-gyáltalán értelme a szülőföldtől való elfordulásnak és eltávolodásnak? Pécsi Görgyi felismeri a válaszokban a hasonló vershelyzeteket, s kimutatja, hogy a hazától való elszakadás tragé­diáját s a nemzethez, hazához, anya­nyelvhez való új viszonyt miért (és ho­gyan) élik meg költőink elsősorban az emigrációban (mint Márai Sándor) és az ún. kisebbségi létben (mint a többi négy költő). Ä tanulmány szerzője szerint mind a magyar irodalomtörténetnek, mind a magyar műfajtörténetnek előbb-utóbb számot kell vetnie azzal a ténnyel, hogy századunk utóbbi évtizedeiben újra megjelentek a "haza-versek", sőt

Next

/
Thumbnails
Contents