Irodalmi Szemle, 1995

1995/1 - Zalabai Zsigmond: Kritikák post festa

ZALABAIZSIGMOND

Kritikák post festa

Retten a Próbaút költői közül*

FARNBAUER GÁBOR

"Költészetet csak nagyon messziről vagy nagyon közelről lehet csinálni" — idézi A hiány szorítása című kötetének mottójaként fiatal líránk (s egyúttal az egész szlovákiai magyar költészet) legkülönösebb hangú képviselője, Fambauer Gábor, Tandori Dezső egy gondolatát; s belelapozva első önálló versgyűjteményébe, azonnal szembetűnik világképének, valóságtükrözésének és persze nyelvezetének a különössége, szinte sokkolóan jelezve, hogy e szövegek szerzője valóban "nagyon messziről", de még tán annál is messzebbről próbálkozik meg "költészetet csinálni". Kötetzáró verse fölé ezt a címet írta: Ózgetinc; alája meg Pilinszky János szavait: "...az őzeket egészen sohasem lehet megszelídíteni"', s e metaforikus mottó után pedig közli

— versként! — a kötet lapszámait nem, csupán verscímeket egybefogó tartalomjegyzékét. Szellemes ötletére (amely hagyományos értelemben persze nem költemény, legföljebb antilíra) alighanem rábólint az olvasó; e verseket "egészen sohasem lehet megszelídítenifilozófiai műveltséget, sőt még a modem természet- tudomány bizonyos ismeretét is előfeltételezik e bonyolult bölcseleti líra egyes darabjai, külön-külön is, de még inkább akkor, ha Fambauer világképének, ontológiájának és antropológiájának mint koherens rendszernek a mélyszerkezetét próbáljuk meg birtokba venni.

Költészetében a személyesség fölszívódott a személytelenbe; nyelvezetének markáns fogalmisága az elvonatkoztatás irányába mutat; egyértelműen megragadó témák helyett nála az empirikus tapasztalatok fölött (azok legmélyén?) lebegő- rejlő, lényegkereső ön- és létvizsgálattal, az anyagtalan-testtelen reflexióval találkozunk. Nem az emberi jelenségnek (a szociológiának, a történelemnek) az oldaláról, hanem az emberi lényegnek (a filozófiának és a kultúrantropológiának) a tartományából — "nagyon messziről" — közelít a vershez. Az effajta törekvés önmagában persze nem új, hiszen — hogy Fambauer egyik, önjellemzésként is értelmezhető verseimét idézzem—A reflexió misztériumát évszázadok óta ismeri már a költészet története, az. Én-világ helyett a Világ-Én — a személytelen, egyetemes tudat — szavaiból építkező metafizikus líravonulat. Igen ám, csakhogy e vonulat korábbi képviselőitől Fambauer Gábor több tekintetben is különbözik.

* Fejezet a szerző Verstörténés (A szlovákiai magyar líra újabb nemzedékei, 1970—1988) című, kiadás előtt álló monográfiájából (Kalligram Kiadó).