Irodalmi Szemle, 1995

1995/5 - PERÚJÍTÁS - Alexa Károly: Tompa Mihály - A pipishez, A létről való beszéd

Dr. Balia Zoltán

hajlandók komolyabb ismeretelméleti és logikai szerepet tulajdonítani, ami pedig az emberi megértést jobban elősegíthetné. Az emberiség legkiválóbb gondolkodói a gondolat és a nyelv viszonyát évezredeken át szorosabbnak és titokteljesebbnek találták, mint ahogy ezt a század eleji pozitivizmus (a mindent elrelativizáló nyelvelméletével és konvencionális logikájával) hirdette.

Itt lenne tehát az ideje, hogy vallásos és vallástalan tudósaink, írástudóink ismét elgondolkozzanak az ábécé alapjai fölött, hogy Müller Miksához hasonlóan ismét fontolóra vegyék, vajon a régi bölcsek miért töprengtek oly sokat a beszédhangok értelme, titka fölött, miért látták bennük az emberi tudás, megismerés végső vagy első elemeit. És ehhez az egyetemes kultúrszolgálathoz, a tudás és minden magyarázás alapvetéséhez talán a kereszténység hivatalainak tanítóinak is illenék hozzájárulni nemcsak kényelmes betűfogyasztókként, hanem (romlatlanabb belső hagyományai alapján és jogán) kötelező illetékességgel is. Azok, akik hirdetik, hogy a hit a hallással kapcsolatos, hogy a hallott beszédnek értékprimátusa van az írott kifejezés fölött, talán vehetnék a fáradságot, s a hangokat, a hangos beszédet is behatóbban megvizsgálhatnák.

Mindenképpen megfontolandó: nem lenne-e égetően szükség a betűrendnek valamilyen behatóbb átértékelésére, s ezen az alapon alapos reformra is, amely a kiélezett nemzeti, faji vagy világnézeti elkülönülések áthidalásával az emberiség egyetemes művelődésének felemelését célozná.

Keresztényeket és nem keresztényeket, különösen ma, a tudományosság annyira hangoztatott fontossága idején vajon nem kötelez-e a nemzetek apostolának intelme, tanács: "Vizsgáljatok meg mindent, a jót tartsátok meg! (Tess 5, 19).