Irodalmi Szemle, 1995
1995/1 - Gál Sándor: SZÉL
Gál Sándor bennem része a test megviselt idejének s mintha mindez szél-gyalulta omlás pereme lenne mélység-szegély szurokszín virágkehely felemelhető' tűz suhogás és suhogás a távolodás fáradtsága amikor nincs semmi k ö n n y tí sem látható sem láthatatlan nincs többé külön hiszen az értelem megérett arra hogy elfogadja az érkező pillanat ot (IX) a szabadság arany napja fölragyog s kiteljesedik hogy legyen hajnal és alkonyat hogy legyen sejtés hit kétely és gondolat ami a van pereméről, visszahull s amit elnyel a m ái s i k tenger utoljára még az írás a megmaradás lehetősége nem a hol n a p
/
