Irodalmi Szemle, 1995
1995/1 - Gál Sándor: SZÉL
Szél de vata miféle mélység-szomj ami fel- s megidézhető a magunkig vezeti'í értelem közelébe akár a kitapintható rovásírás a még felismerhető történelem e mindenség-céda ó mióta ismerjük már ó mióta járjuk ezt az utat az örök v isszafelé-h izonyosságo t ismervén a kettétört idő törvényét hogy minden lét-kezdet egyben a véget is szüli s hiába a hallgatás bölcsessége hiába a fájdalom a megvilágosodás az út mar a d és nincsen semerre de ott fenn ott fent suhog az örök-első a napköszöntő a harmathintő mert cn a szél vagyok mert én vagyok a SZEL a hang az idő és a tér a befogadó és a befogadott
/
