Irodalmi Szemle, 1995
1995/1 - Gál Sándor: SZÉL
GÁL SÁNDOR SZÉL (Részlet egy verskompozícióból) (VIII) aki elfáradt aki távolodik aki a táj kinyílt szívét viszi mayában a másik egészbe az ember- netn-lá t ta horizont túloldalára a felderengő fényévek titkai felé akárha bazsarózsák vörösét élné az utolsó itt-valót s a mélységeket a legtisztább emberi tudást a halálról a nem-választható egyetlen bizonyosságról s annak fenségéről a valahai árnyék mely megkísért vizen ingoványon virágzó rétek felett szerelm es repü lésben hangtalanul vagy alig megzizegvén ó ez a magasság is itt jön
/
