Irodalmi Szemle, 1995

1995/5 - 7x1x7: (Baka István Sztyepan Pehotnij Testamentuma című kötetéről véleményt mond BalassaPéter, Csiki László, Csuhai István, Fáy Miklós, Fűzi László, Orsós László Jakab, Parti Nagy Lajos)

Mélied mozsarában

"Véredben fürösztöttél,

Méhedben összetörtél,

Végül világra nyögtél,

Szerétéiből, de öltél..."

(Tsúszó Sándor)

Alom. A napok kék madarakként keringenek a feje fölött. Szelíd madarak. Minden békés és nyugodt. A folyó lassan felemelkedik medréből, mint egy utasszállító repülőgép. Áttetsző ablakain kibámulnak a halak, a nemrég még a felszínen ringatózó csónakok sárga levélként hullanak a mélybe. Dübörgő fényesők jönnek. Sercegő ólomvillámok harapnak a világosszöld törzsű fákba. Égett fűszag terjeng. A hegyek megdagadt melleiből fehér láva tör elő. Aztán megnyugszik a földöntúli táj, a talaj felszínén megmozdulnak a puha, illatos rögök, mocorognak, mintha ismeretlen erők mozgatnák őket. Aztán kidugják zöld fejüket a növények, másodpercek alatt félméteres száruk nő, sosem látott színekben pompázó virágot bontanak. Édes, részegítő illat terjeng. Valahonnét gyermeknevetést hoz a szél. Nem is nevetés, vékony csilingelés az, a tiszta öröm kifejezése hangokban, olyan harmóniákkal, amelyek a figyelmes hallgatóban már-már a zene érzetét keltik.

A gyermekek egy medence körül ülnek. Az egyik egy piciny sárga és zöld színű madárkával játszik. Aki akar, megmártózhat a vízben. De miféle víz az! Megtart a felszínén, kellemesen lebegtet. Dalokat játszik a gyermekeknek, ha merítenek belőle a markukba, csilingelni kezd. De nem csak hangokkal, színekkel is kápráztat: olyan, mint a szivárvány. Tarka és puha érintésű, és nem ivódik bele a ruhákba. A vízcseppek leperegnek a testről, és visszagördülnek a medencébe. Fürdés után minden gyermek éneklő virágokat ültet. Elég csak a virágra gondolniuk, felidézniük a növény fejlődésének különböző állomásait, és a virág egyszer csak megjelenik.