Irodalmi Szemle, 1995

1995/5 - 7x1x7: (Baka István Sztyepan Pehotnij Testamentuma című kötetéről véleményt mond BalassaPéter, Csiki László, Csuhai István, Fáy Miklós, Fűzi László, Orsós László Jakab, Parti Nagy Lajos)

Domine

— Akkor lehet, hogy mégiscsak a te rokonod, egy jeltelen rokon, Pali.

— Még tétovázom.

— Ne tétovázz, döntsd el, Pali!

— ...nem az én rokonom.

— Akkor kié, Pali?

— Valaki másnak rokona.

— Ebben biztos vagy, Pali?

— Ebben igen.

— És nem ismered a rokonait, Pali?

— Nem.

— Kár. És nem is tetszik, Pali?

— De, így ahogy megfordult.

— Szerinted van nála pénz, Pali?

— Nincs egy szem se.

— Vidd haza, és mulassatok jól, Pali!

— Hazaviszem. És holnap?

— Holnap megesszük a maradékot, Pali.

— Fülrügyrózsa, tollbohém, hájon át nem lehet lélegezni, undorító vagy, kis piszkavas, hátha még a többit is dugnád. Eresszenek be már valami levegőt, eresszenek be már. A rókalyuk hozzájuk képest pestises buzogányrekord egy fele. Domine. Utósárkányeregetés, a falnak beszélnek, én?! Most megint jöjjön egy párbeszéd?

Az öböl pusztulását messziről láttuk, néha felhoztak békalencséket, avart, sarat, vizet meg műtrágyát. Honnan, honnan nem, Én mondtam, hogy hívjuk meg őket legalább egy szellemi früstökre. De ők nem tágítottak. így magamnak kellett lemenni a békalencsébe, az avarba, a sárba, a vízbe és a műtrágyába. Ott nagyon eresztékesen csalinkázott az egyik munkás. Mintha azt mondta volna, hogy nem hiszi el, hogy itt vagyok én is. És akárhogy is akarják neki bizonyítani, hogy itt vagyok, ő nem fogja elhinni senkinek, és. Ráadásul. így is fog meghalni. Némi káröröm futott át az arcomon, de a vége ott maradt. Azonnal lenyilaztattam egy nyulat, és ezzel a nyúllal szaporáztam a munkás fejét, hátha jobb belátásra derül. Egy idő után azt mondta, hasított a beszéde a levegőben, sikoltott, hogy itt van, én akkor sem adom oda az asszonyt.

Kinek, minek egy asszonyt, lőtt ez már a fellegekbe?, már hogy így fel, föl az égbe, mindenki belelő az égbe, a lombfűrész is, a csalogány a hóna