Irodalmi Szemle, 1995

1995/5 - Hajdú István: Rovarok, férfiak és nők

A közepe ott van, ahol vagy

Ha nem ijedek meg, ha nem félek a széteséstől, ha nem riaszt, hogy elvesztem az uralmamat érzékeim, öntudatom fölött, ha ráhagyatkozom az erőre, a bennem is működő áramlásra, amiről alig tudok valamit, de érzékelem, de amiről könnyen megfeledkezem, mert nélküle, mert én magam akarom csinálni, mert valami arra ösztökél, hogy magam csináljam, hogy ura s nem csupán tárgya és elviselője vagyok a történésnek, ha nem akarom, hanem csak engedem és figyelem inkább, akkor többet tudok meg róla? Közelebb jutok a lényeghez? Nem vacakolok többé a saját gyarlóságom, erőlködésem minősítésével, méricskélésével? Az, hogy sodortatom, s hogy ezt tudom és hagyom, ez határozottabbá, erősebbé, fontosabbá tesz? Akkor hova lesz a másik? Aki nyüszít, tehetetlenkedik, bűnösnek, tétovának érzi magát, de ott áll az áramlásban, az áramlással szemben? Aki nem tudja, hogy melyik a jobb, s akármelyiket választja, végleg elrontotta?

Oroszlán? Ráteszi a mancsát a dögre és int, hogy válassz. Válassz, hogy megelégszel-e a vérével, amely kifolyt, a szőrével-bőrével, amely dulakodás közben leszakadt róla, vagy azt is ő eszi meg. Gondolkodik, tehát van. Te nem vagy. Csak akkor, ha nem mozdulsz. Csak akkor, ha van hozzá elég erőd. Ha te oroszlánként úgy érzed, hogy erősebb vagy, akkor el- veheted tőle, megpróbálhatod elvenni. Ha nem, akkor fölnyalod a vért a földről, vagy kilépsz a helyzetből, elkapod a náladnál gyengébbet, esetleg fűevő leszel. A növény ott van, kínálja magát. El lehet bújni benne. Lehet filozofálgatni, hogy van-e? Úgy van-e? Bizonyára nem úgy van. Az o- roszlán nem kételkedik. Megeszi, amit megkíván. Leírja, ami eszébe jut. Ennyiben hasonlít rád. Folyik belőle a szó, mintha a világ csak az övé lenne, s te is benne, s minden ott áll, öröktől fogva, ahol ő gondolja, s ott marad mindaddig, amíg meg nem eszi, el nem felejti. Mert nem csupán erős és telhetetlen, hanem feledékeny is. Ugyanazon rágódik a világ kezdete óta. S a piszkát is fölfalja.

akkor velük vagy, az a "gondolkodom" másik fele. Kettőből áll. Ha csak az egyik fele van, akkor nincs. Hallgass! Az a harmadik. Az az egy, ami magában foglalja a másik kettőt is. A fal. Már jelentik is, hogy butaságot beszélsz. Hagyd abba.