Irodalmi Szemle, 1995
1995/5 - Hajdú István: Rovarok, férfiak és nők
Bertók László Mintha a felső polcot meglökte volna valaki, beledőlt a nyakába az egész: hogy nem képes dönteni, s ha dönt, rossz döntéseket hoz. S hogy egyre magasabb lesz a kupac körülötte, a lábát néha már ki se tudja húzni. Pedig csak helyben járkál, igazán elmenni innen nem is akar már, még ha mondja is néha, s majd megszakad a szíve a kételkedésben. Akinek kell valami, az majd idejön!. A világ itt van. Ha csak azt nézi, hogy tehetetlenkedik benne, már akkor is, mint a tükör. Mit tükör? Daráló. Fölül be, alul ki. Minden átmegy, átfolyik rajta, s ha nem a testén, akkor az aurán, amely körülveszi, s amely mintha ő maga volna. Döntéseinek, persze, azon túl is hatása van, azt gondolja, hogy ő mozgatja a legtávolabbi atomot is. Igen. Pukkadjatok meg. Amíg hülyeségeket csinál, így dönt, úgy dönt, sehogy se dönt, addig ő a közepe. Ha már ezek sincsenek, ha teljesen betemetfídik, akkor lehet majd gereblyézni. Addig csak otthagyni, nézegetni, messziről leskelődni lehet. Sajnálkozni és irigykedni. A dög! S rádönteni a polcot és várni, hogy kinyiffan. Vagy megint csak kimászik és néz. Néz, mint a vakond. * Marcus Aureliusnál olvasom, hogy "bántalmazóimmal és az ellenem vétőkkel, mihelyt közeledni akarnak hozzám, békülékenyen, engeszte- lékenyen viselkedjem”. Valaki ezt tanácsolta neki, akire hálásan emlékezik. "Jobb egy okos ellenség, mint egy ostoba barát" — teszem hozzá tétován. Hiszen lehet, hogy csak taktikai okokból közeledik, neki is jobb, hogy nem felejtve semmit, békességben, legalábbis nyilvánosan békességben élünk. Neki most már mindenképpen az a jobb. S neked? Ismered-e annyira, hogy a történtek ellenére megbízzál benne? Vagy nem kell megbíznod, csak ne engedd igazán közel, tudd, hogy kivel van dolgod? Figyelj. Légy készenlétben. Fátyolt a múltra, csak ez a pillanat van, amikor itt áll szemben veled és mosolyog. Minden megtörtént már. Lényeges dolgokról szó sem esik. Ez az, ami gyanússá teszi a mozgást. Egy ostoba baráttal békülgetnél? Marcus Aurelius szavai mögött bizonyosság van. Erő és hatalom van. Mintha nem az igazán bántalmazókról, nem az ellenségeiről, hanem a megtévedt vagy buta emberekről, cselekedetekről szólna. Mint aki kész a gyarlóságot megbocsátani, mert tisztában van önmagával, az erejével.
