Irodalmi Szemle, 1995
1995/4 - Laczkóné Erdélyi Margit: Önámítók drámai térben
Élmény és egzisztencia Most nézzük a két könyv egyes szövegtöredékeit, hogy a jelzett aspektusok miként nyílnak meg, s milyen módon válnak a közös dialógus alkotórészeivé: 1/1/1 amikor először sötét a szél a duna menti szél pusztító tüzek árvizek itt állok a férfikor harminc esztencő dzsungel-éden ki kába hasonlatokért odadobtam az ifjúság hegyek hordái rím-perein (Acetilén ágyak) A kezdet metaforája, majd a táj dinamikája és tragédiája bekapcsol mind- annyiunkat abba a közös beszédbe, amelynek egyik pólusa a költő (itt állok a férfikor). Ismerjük pontosan az időt, az egzisztálás élményét (harminc esztendő dzsungel-éden), s ismerjük a poétikai koordinátákat is, hisz az első kötet általunk is idézett verséből való a két következő sor: Ki kába hasonlatokért... Ám Cselényi montázstechnikája éppen az álmelankolikus visszaemlékezéseket eliminálja, s úgy avatja részévé jelenlegi egzintenciameghatározottságának, hogy rejü az ereded (bár tudható) kontextust és újak szerveződését teszi lehetővé. A különböző tipografálások — vagy ha ez hiányzik, mint az Acetilén ágyak jó részéből, akkor az értelem — eligazíthatják az olvasót, ugyanakkor más lehetőségek felé is elindíthatják a rekreációt: összefüggéseiben viszonylag köti a hitemhez de mind egytől egyig vagon-karok üzenet-üzem szilánkok ezrei végzik testet-faló munkájukat a vér az életet-adó kiégett ólak csörtető tető belőlem él rajtam át vezet az útja a szó eredeti ért elmében Cselényi meghagyja a szavak és a jelentésösszefüggések eredeti értelmét, ám ugyanakkor más értelmezést is biztosít számunkra. Saját történetének részét képezik már azok a szimbólumok (vagon-karok üzenet-üzem), amelyek egykor egy monologikus beszédfolyam részei voltak, ám most már a szavak létösszefüggéseket feltáró rekonstrukciói is beléphetnek a folyamatba: "a szó eredeti ért elmében " 4/3/1 könyveimből a teremtő iszony duna-táj világos elmék szegfű-csontok vagon-sokk kibillent őszi égöv nyüszít kénnel lobog s zuhogva hull a hó röpül a szán röpül röpíti két fakó
