Irodalmi Szemle, 1995
1995/4 - Laczkóné Erdélyi Margit: Önámítók drámai térben
Bohár András állat-ég szemérem-vak sikoly-rab talpon és a világ peng a duna-parton nemcsak a természetet tekinti Sok esetben a természet és ember tragikus kapcsolatának ősélménye válik meghatározó elemmé mind a montázs önmagát mutató értelmezésében, mind a befogadói olvasatban. Csak a lét tragikumát megélő és azzal reflexív viszonyba kerülő ember léphet túl — bár csak pillanatokra és ámyékszerűen — saját végességének tudatán. O lehet az, aki "nemcsak a természetet tekinti". megmaradt ének elpirult hol van a nyár és hol a hit nem röstellték a kínokat s ők álltak mint a szobrok a meglódult időben győzők a gáttörők éltető melege megmaradt ének elpirult S a költői egzisztencialitás élményszerűsége is elrejtőzik pillanatokra (megmaradt ének elpirult), s már nem a pozitív egzisztencialitást, hanem a hiányt reprezentálja rejtőzködésével (hol van a nyár és hol a hit), hogy majd ismét megnyíljon: "életetőmelege". 1/1/2 A föld szilárdan be volt zárva önmagába s láthatatlan volt Nem volt se szárazföld se tenger nem létezett a fönn s a lenn sem Ámde az éjszaka egyre rövidebb lett méhében erjedés indult S megszületett az első nemzedék — a sziklák nemzedéke A tengerben föltűnnek az első sziklák és megrepedeztek Kavicsok pattogtak le róluk és a tengerbe gurultak megáradt v ér sebből kigyúlt kínálja magát ve'r(m)esen villámok játéka lenge AZELŐTT POZSONY VÁROSA KÉSŐBB NAGY SZEGÉNYS ÉGBEN ÉLT tankmadarak karjaiban perelnek csóva illatok inkább csak ing az óra kín A különböző egzisztenciaformák élménymeghatározottságai az Elvetélt szivárványban még inkább a létreprezentációk és reflexiók irányába tolódnak el. Ezt jelzi az ősteremtés természeti és mitikus formáinak megidézése. S nemkülönben az a párhuzamos történéskomplexum, amelyet az ember jelenvalóléte megtestesít. A tragikus töréspontok egyéni mozzanatai (megáradt v ér sebből kigyúlt / kínálja magát vér(m)esen), az idő és hely kapcsolata, valamint a természeti és háborús metaforák egymásra vonatkoztatása (villámok játéka lenge és tankmadarak karjaiban) együttesen rajzolják meg az értelmezési keret határpontjait, s az azon való túllépés szükségességét.
