Irodalmi Szemle, 1995

1995/4 - Cselényi László: Bevezetés a(z újabb magyar) szép-irodalomba

Bohár András

Itt nemcsak az válik kézzelfoghatóvá, hogy a közvetlen életvilág szürkeségéből való kitörés csak látszatmegoldások felé vezet, hanem az is érzékletessé válik, hogy milyen távlatok felé érdemes csak tekinteni:

... Ember vagyok, küzdenem kell végig a harcot,

rímmel, ha másképp nem lehet, hasonlatokkal szedni markot,

rügyfakasztó ritmusokkal kényszeríteni a csatára,

irtani a dudvát, a gazt, magot dallal csalni kalászba.

A költői lét instrumentumszerűségének rögzítése és egybekapcsolása az egyetemes emberi értékekkel már egyértelműen jelzi azt a teleologikus költői szándékot, amelynek végpontja a megváltás poétikáját formálja meg:

Mert ha rész tökéletlen is, ha úgy érzi is a költő, egymaga van, s elbukik, de a tömeg, az egész, ömlő nagy folyammá izmosodik s fénnyel árasztja a világot.

Ezért tán nem kár versekért odaadni az ifjúságot? 1

Az élmény költészetté szublimálása és egyetemes horizont felé való projektálása így elsőrangúan jelzi azt a beszédszituációs dinamikát, amely már nem a mindennapi életvilág és egyéni iniciatívák köréből startol, hanem mindezt maga mögött hagyva, mitologikussá növeszti az értelmi fikciók természetét (a Nap-ének eposzkísérletében):

Almunk: a messzi földek: Párizs, Chicago, Peking, Róma, Jéna.

Almunk: a tudomány, a könyvek birodalma s az esti Néva.

Almunk: a tűz, asszonyok teste, kék szemű lányok hű szerelme..

Almunk: a tenger hullámzása, a forró, déli szombat este.

Almunk: a tej, a méz, a citrom, őserdők titka, rétek csendje.

Álmunk: az idők végtelenje, az értelem örökös rendje.

A valóság birtokbavételének fikciója adja az álmok magától értetődőségét. S ez kell, hogy szükségszerűen találkozzék a költői szerep ideájával:

Azért szólok hát, ím, hozzátok: testvéreim, válasszatok.

Azért fordulok, ím, felétek: füvek, lombok, válasszatok, azért mondom most, ím tinéktek: rétek, folyók, válasszatok, azért írom e forró verset: szerelmeim, válasszatok,

Aminek végső gyakorlati értelmét és jelentőségét a morális cél igézete adja:

építsetek házat s falába malterrel keverjétek: béke vessétek el a szántóföldek fekete humuszába: béke, repüljetek a csillagokba szívetekben tüzével: béke, ültessétek el a kozmoszba a legszebb eszmét: béke, béke.

Eképpen az első kötet egy teljes kört ír le. A mindennapi élményvilág és az egyéni költői küldetéstudat vállalásától a pragma erkölcsi érvényességének kimondásáig.