Irodalmi Szemle, 1995

1995/4 - Cselényi László: Bevezetés a(z újabb magyar) szép-irodalomba

Élmény és egzisztencia

Nem véletlen, hogy az élménymeghatározottságok költői megelevenítésének ezt a vetületét emeltem ki a Keselylábú csikókorom kötetéből. Mert ez a folyamat ellenkező irányból indulva tulajdonképpen megismétlődik az Erők című (1965) válogatásban. De nézzük a címadó verset — ez hosszabb változatban már az előző kötetben is szerepelt —, amely már egyértelműen körvonalazza az egzisztenciaélmény kiindulópont-jellegét.

Száguldoznak ezek az őrült radioaktív sugarak a megbolydult levegőben Húsunkat tépik velőnket isszák romlást hoznak a tennő anyaméhre S kígyóként lopakodnak a gyönge madártej-csontú csecsemők bordáiba

Láttam a kismamát koraszülött gyermeke halottas kocsijánál

Láttam az ifjú férfit nemző hatalmát követelte vissza Láttam a gyöngyvirágot aszottfeketén lihegni a porban

(Erők)

Itt már nem a költői pozicionáltság megváltástudatával, s az ebből következő teleológiával van dolgunk, hanem mindennek zárójelbe tételével. Ha tetszik, úgy is fogalmazhatunk, hogy a szubjektum időleges háttérbe tolása magukat a dolgokat, jelenségeket hagyja érvényre jutni. Azt szükséges megmutatni, láttatni, ami valóságosan van, azaz tisztán tudati intencionáltságunkra szükséges hagyatkoznunk, s nem az ideák és vágyak birodalmának közvetítésére.

Ezt az attitűdöt érzékeltetik azok a tradicionális formákat megidéző költemények is (Ballada a Földről, Rapszódia a bodrogközi szélről), amelyek már a valóság közvetítését tekintik elsődleges feladatuknak, s a költői szubjektum kitüntetett beszédhelyzetét megsemmisítik.

Mindennek első lépcsőfoka a valóság adottságának szimbolikus megjelenítése, ezt követi majd a Gömör népe c. versben a szimbolika konkretizálása, a láttatás funkciójának elsődlegessé tétele:

Kenyér szalonna tiszta ing s vodka a kofferekben száguldanak a vonatok cipelik egy nép sorsát Ostrava Kassa Prága Most megindultak a földek s mint megbolygatott hangyaboly futkos nyüzsög az ország

A mindennapi élet keretfeltételeinek, kellékeinek számbavétele egyúttal a valóság lehetőségeit is tükrözi.

Ez a hangütés már gyökeresen eltér az előző könyv Nap-éneké ben kumulálódó ideáltipikus konstrukciótól. Ebben a szövegkörnyezetben elsődleges a leírás és ebből a helyzetből fogalmazódnak meg a kérdések, a következtetések. S ez akkor is döntő elmozdulást jelent, ha olyan defíniálhatatlan fogalmak is feltűnnek itt, mint