Irodalmi Szemle, 1995
1995/4 - Oravecz Aranka: Közérzetünk arányai, Érvényességben szaporodva, Véletleneid sorrendjét, Sorsunk jelen időben, Jövőtlen esély, Viselkedj életszeretettel (versek)
Thomka Beáta temény kompozíciójában nem érvényesül időrendi elv, értékszempontok annál inkább befolyásolják a válogatást. A 600 oldalas könyv az opus reprezentatív keresztmetszete, s az Alakulásokhoz hasonlóan legalább három évtized újabb foglalata. A Volt egyszer egy Közép-Európa, valamint a két évvel később megjelent Az én Pannóniám köteteket (ennek fotografikái is Móser Zoltán műve, kinek egyedülálló érdemei vannak nemcsak a Mészöly-biográfia helyszíneinek, hanem a történetekben idézett helyek megörökítésében is) egy különleges szempont teszi eredetivé. Mindkettő egy olyan világ- és művészetértelmezési modellt tesz élessé, mely az életmű egészét tekintve tengelyszerűnek tűnik. A legkézenfekvőbb egy tematikus, tárgyi mozzanat: az egyik cím a származás szűkebb, a másik tágabb földrajzi keretét jelöli meg. S itt máris eloldódik az anyag: a kettős kötődés révén egyazon történet, novellaszituáció, sorsepizód, alak és emlék hangsúlyosan lesz a szűkebb s a tágabb környezet historikumának eleme, azonban meg is haladja kereteit. Az egymásba írt históriák, a pannóniaiban foglalt közép-európai s az ennek virtuális összképében helyet kapó regionális elem immár nem a térbeliség, hanem az időbeliség elvét hangsúlyozza. A személyes vonatkozások, az emlék, családtörténet, háborús tapasztalatok fokozatosan elszakadnak a személy és az empíria kategóriáitól. Adalékokká válnak egy térben és időben kiterjesztett koncepció érvényesüléséhez. A kilencvenes évek elejének még egy kötete gazdagítja e tény és imagináció együtteséből alakuló művet. A Ballada az úrfiról és a mosónő' lányáról (1991) kötetnyitó beszélye, a Pannon töredék az opus egyidejű szövevényeinek, epikus panorámáinak sorába tartozik, s világának szerkezete alapján a Magyar novella mellé kívánkozik: a történelmi szag, a családtörténetbeli alakok, események föl- idézése, a helyszínek és korok váltogatása az emlékezés akronikus, egyidejűsítő, szabálytalan ritmusára hallgat. Mészöly ezt a világot megszabadítja időbeli kötöttségeitől, tehát benne úgy mozgathatóak nemzedékek, korok, életek idejei, hogy közben leválnak a kronológia tengelyéről. Mintha ebben a térségben kibogozhatatlanul egymáson hevernének s a maguk kataklizmáival szétválaszthatatlanul egymásra rétegeződnének az egyéni egzisztenciák, családtörténetetek, szerelmek, tragédiák, az elbeszélői tekintet pedig egybefogja őket, egybelátja, anélkül, hogy tudomást venne előttről és utánról. Ennek következtében egy asszociatív módon szövődő történésláncolat keletkezik, s ez Mészöly egyik legjellemzőbb kései elbeszélő formájaként úgy válik egy lehetséges posztmodem prózatípus modelljévé, hogy észrevétlenül magát a történelmet fordítja át fikcióba s ezt az utat visszafelé is megteszi. Különös, ahogyan a szilánkokra pattantott történet egy elképzelt síkon nemcsak szerves összefogottságban mutatkozik, hanem virtuális, imaginárius történelmi breviáriumként is lapozható. A folyamatosság — minden jel szerint — e síkon kívül nem jellemzője. A Pannon töredék hat fejezetén belül a Tompos Anna ónagyanya 18. század közepi születése képezné az egyik végpontot és az écsi kúria, ifjabb Siraki Péter 1956-os kivégzése és a pesti rokonok, vagy az elbeszélővel azonosítható személy
