Irodalmi Szemle, 1995

1995/4 - Oravecz Aranka: Közérzetünk arányai, Érvényességben szaporodva, Véletleneid sorrendjét, Sorsunk jelen időben, Jövőtlen esély, Viselkedj életszeretettel (versek)

Mészöly Miklós kisepikája.

A termetes asszonyság a falu felől vágott át a roncsokkal telehordott réten. A roncsok között kiégett tank is akadt, több kisebb méretű ágyú, elképesztő mennyiségű terepszínű karosszéria, rozsdás lavór, salgótarjáni konyhatűzhely, kaszárnyái vaságyak, serblik, kifordult belű díványok, fölszakított matracok. A rét távoli sarkában cigányok sátoroztak, gajdoló énekük az állomásig elhallatszott. A roncsoknak ez a bősége két éve még az egyetemes végpusztulás látomását idézte volna, most úgy hatott, mint egy ártatlanra kopott végkiárusítás, abban a biztos tudatban, hogy a raktárakat újra feltölti a szorgalom és a nemzetközi segélyakció, (uo.)

A vagonablakból méri föl az elbeszélő a pusztulás természetességét, melyet még egy eltévedt bomba is képes megteremteni. Azt az elképesztő részletgazdagságot, mely a megülepedett romokat szinte már szervesen illeszti bele a látványok nagy panorámájába. A második világháború utáni időszak korképe egy felsorolásszerű, leíró számbavételből bontakozik ki mindennél beszédesebben. A T.-beli állomás- épület falának plakátjai a jelkép és a metafora erősségével idézik a demokrácia, földosztás, UNRA, s a szocialista jövőépítés idejét. A leírás e megoldással is igen jellegzetes elbeszélő, történetmondó szerepet vállal, illetve maga is történetírás lesz. A Bolond utazásban fölvonuló helyzetek és narratív megoldások nem ismeretlenek ebben a prózában, mégis valamennyi friss, felrázott változatban lép működésbe.

Az Egy útikalauz apoteózisa régiesen bensőséges hangon szólítja meg az utazót, s a kissé emelkedett hanghordozásnál mindvégig ki is tart. E törékeny, rövid írás jellemzői a nyelvi, stiláris bravúr, a műfajteremtő invenció, minek értelmében a rendhagyó megnyilatkozás az asszociatív, metaforikus prózát az esszéhez, illetve az elégikus szemlélődéshez közelíti. Az igen erős képiségű nyelv a narratív képek és a gondolati, szemlélődő mélység, árnyaltság együttese a magyar reflexív kis- epika ritka ragyogású remekei, tengerszemei között jelöü ki helyét.

Mikrokozmoszok mint világegyetemek

A Volt egyszer egy Közép-Európa (1989) Mészöly Miklós második gazdag, antologikus gyűjteménye. Címlapját és fotóillusztrációit Móser Zoltán, Mészöly művének egyik kiemelkedő vizuális értelmezője készítette. A két legutóbbi kivételes kötet (Merre a csillag jár, Sutting ezredes tündöklése) anyagát szinte egészében magában foglalja, a válogatás ugyanakkor régebbiekre is kiterjed, s így az 1954-es keltezésű A stiglic a legkorábbi szakaszt reprezentáló szöveg. Két- három kisregény, a Magasiskola, a Megbocsátás és az Öregek, halottak is része a kötetnek. Epilógusszerű jegyzettel bővül a Nyomozás -ciklus, és magának a kötetnek a zárófejezete is az Epilógus címet viseli. Három különböző időpontban keletkezett, szerkezetileg is más-más jellegű írást jelöl meg Mészöly epilógusként, s valamennyiben csakugyan felismerhető egy-egy szakaszzáró vonás. A 73-as Alakulások az első, a Legyek, legyek - avagy az elmondhatóság határa a másik és a Levél a völgyből című 85-ös esszénovella a harmadik ilyen "utóirat". A gyűj