Irodalmi Szemle, 1995
1995/4 - Oravecz Aranka: Közérzetünk arányai, Érvényességben szaporodva, Véletleneid sorrendjét, Sorsunk jelen időben, Jövőtlen esély, Viselkedj életszeretettel (versek)
Thomka Beáta a csend, mintha minden rést piros meg kék stearinnal tömítettek volna el. Már reggel óta a végtelenség foglalkoztatja. A bontás, a részletezés rögeszméje. És erre hull rá odakint a hó, a függöny szűrőjén keresztül. Az Adagio, karácsony a kései Mészöly-próza által felfedezett chipek, morzsák tiszta ragyogásé darabja. Az út és utazás mint metafora A Bolond utazás (1977, 1986), a Sutting-kötet váratlan hangvételű darabja Mészöly egyik központi képrendszerét, az út, utazás, ideiglenesség, úti kaland, találkozás motívumait a megszokottnál egy árnyalattal játékosabb, groteszkebb történet keretébe foglalja. Az útközbeniséget egy helyen egyedülálló téridőnek és közérzetnek nevezi, az indulás és nem-megérkezés időszakát pedig az éber halál és a szabadság légkörét jelentő állapotnak. A történet hangneme nem, ám mo- tivikája szuggesztív módon idézi a második kötet megdöbbentő darabját, a Képek egy utazás történetéből világát. Az Egy útikalauz apoteózisában (1985) is e visszatérő motívumokhoz tér meg, s az elbeszélő, mint legkorábbi szövegeiben, itt is a találkozások kalandoraként áll elénk. Az első beszélyes, hosszabb történet groteszk alaphelyzete és eseménysora mintha egy különös fényforrástól nyerné derűjét. Sem a kor, sem a körülmények, sem az emlékháttér, sem a perspektívák nem előnyösebbek, mint más Mészöly-történetekben, mégis van valami könnyedség mindennek elfogadásában és elbeszélésében. Illetve, megkockáztatható a föltételezés, kissé ravasz játék áldozatai vagyunk: az elbeszélő eleve a fekete doboz titkának tudásával vezet bennünket és a milleneumi vasúti kocsi utasait végig Somogyország pályáin és falvain, vagy e tudás birtokában vesztegel szereplőivel együtt. A fekete doboznak engedi át a rejtély s a tragédia feloldását. A véletlenül összeverődött, rokonszenves, különc társaság s a mindvégig (kissé zavaróan) felségtöbbes igealakban megszólaló elbeszélő sokkal inkább egy virtuális, mint egy tényleges utazás résztvevője. A kissé groteszkül megjelenített alakok, helyzetek, események rajza egy másik epizodikus réteggel bővül. Az utóbbit kitérők, emlékek, történeti események mozzanatai alkotják. Lényegében e párhuzamosságnak köszönhetően válik a látszólagos utazás vagy annak csak fóltételesen nevezhető állapot, hosszadalmas fölkészülés, valóságos utazássá. Ennek helyszíne azonban magának a középeurópai történelemnek a terepe. Nem e szerencsétlen társaságnak kell mozgásban lennie, maga a mozdulatlan térség a szüntelen mozgások színhelye. Somogy belső' vidéke, a dombok és völgyek kietlenül bensőséges harapófogója, ahol a lápos rétek és erdők labirintusában a tatárok ugyanúgy tüzet raktak éjszaka, mint a janicsárok, az észak-olaszországi zsoldosok, az osztrák csendőrök, a német és a szovjet csapatok katonái — a táj, ahová a vicinálisunk indulni készült, mindig is isten háta mögöttinek számított. (Bolond utazás) Hasonlóképpen vált át a külső tér látványa kornak és koroknak a képébe, a leírás, a tér-kép pedig idő, idők elbeszélésébe.
