Irodalmi Szemle, 1995
1995/4 - Oravecz Aranka: Közérzetünk arányai, Érvényességben szaporodva, Véletleneid sorrendjét, Sorsunk jelen időben, Jövőtlen esély, Viselkedj életszeretettel (versek)
Mészöly Miklós kisepikáia. E különösen telített, gazdag, archaikusan patinás, rétegezett nyelvű és sze- mantikájú, a Jókai-naplók részleteit magába olvasztó elbeszélés olyan állapot és egzisztenciális alaphelyzet tömény felidézése, mely a Sauluséhoz hasonlítható. A felkészülés, az elemi fordulatot, a nagy katarzist megelőző stádium teszi intenzívvé az elbeszélés, illetve a regény atmoszféráját. Sutting is, Saulus is a bekövetkezés előtt állnak, mindketten ráhangoltak az átfordulásra, amely azonban nem képezi részét sem az egyik, sem a másik szerkezetnek. A készülődés és az útonlét közelíti egymáshoz a két személyt és történetét. Sutting ezredes meghatározó különbsége ugyanakkor abból a többletből következik, ahogyan benne van és otthon van a származás tájaiban. Ahogyan az európai portyák után ismét hazafelé veszi útját, ahogyan erdei vonulása során befogadja és magáévá teszi a vidék térbeli élményét, abból nem csupán egy természet- és tájképzet áll össze. A leírás szenzuális pompája a létfelfogás pontos képrendszerét bontja ki. Erdei vonulása közben nemegyszer érezte úgy, hogy csobbanás nélküli zöldüveg akváriumon halad keresztül, körbeszórva a nemes rothadás megülepedett törmelékeivel. Az egykori csodálatosságok egyszerűen humusszá lettek. A fülledt, párás melegben asztmásan lélegzett. Az ezredesnek köze volt ehhez a humuszhoz. Nem a megvasalt fatörzs eltűnése, szétporlása, enyészete, s nem is csupán a vidék, nosztalgiája áll e képek hátterében. Sokkal inkább annak az eredendő természeti ciklikusságnak a tudata, melyet az elbeszélői tudat áthelyez a történelmi mozgások terepére. Körkörösség feltételezése ez mindkét vonatkozásban, melyhez egy-egy emberi életidő ciklusa úgy járul hozzá, mint a közösségek léttörténetének emberi szakaszokkal jelképezett korszakai. A gyermekkor elmúlt gondolata e kontextusban Sutting ezredes történetéből átível egy forradalomra készülődő közösség történetébe. Gondolat-látomás Az Adagio, karácsony a rövidtörténet és az esszénovella érintkezését jelzi, szituációrajzok és reflexív kijelentések remek együttese. Határeset, mely pontos képet nyújt arról a köztes terepről, melyben a gondolati tartalmakban foglalt vagy belőlük származó izgalom, feszültség az epikus, eseményes anyag mozgalmasságát idézi anélkül, hogy a szöveg tényleges történéseket közölne. Szép az. amikor a létezés lelassul. Mikor afokozhatatlan száguldás - Giordano Bruno pontos gondolat-látomásához igazodva —fölismerhetetlenül simul bele a mozdulatlanságba. Lehet, hogy ilyenkor rendeződnek alkonyba a napfény tévedései? A Karácsony hajszálgyökereit legelső' eszmélésem óta egy gyermek tartja a kezében. Három egészen különböző kör, gondolatirány kapcsolódik így egymásba. A karácsonyt idéző mondat egy rövid emlékezést vezet be, melyben a korai szentesteélmény, karácsonyfadíszítés hangulatrajzát a helyzet jelképiesülő értelmezése alakítja. Egy gyermek ül az ebédlősarokban, a Világfa mögött. A szobában olyan
