Irodalmi Szemle, 1995
1995/4 - Sava Babič: Aki felfedezte az emberiség szétszakadt szálait
Mészöly Miklós kisepikája.. szorossá a művészetekkel való kapcsolatát. A szöveget átfonó versrészletek orosz költészeti idézetek, s a hátsó konyhába tuszkolt Bösendorfer sem referencia nélküli motívum. A festmény, a kották, a vers megrendítő'jelképekként kísérik az asszony útjának leépülését, könyörtelen végjátékát, csendes vezeklését a végsó' elhallgatásig. A grandiózusán sikertelen huszadik századot ebben a vidéki, asszonyi sorstörténetben is észrevétlenül átfogó formáló gesztus még egy törékeny vezérfonalat jelöl ki, melynek motívumai az asszony ívét is magukban foglalják, helyettük állhatnak, állnak. A békebeli rókavadászat, megyeházi bál, háborús télidő, a háború utáni kitelepítés és a vállalati konyhán folyó mosogatás epizódjai a metaforikus síkon a leterített róka, a szó'rméjéből készült boa, a boából készült mellény, majd muff képeinek felelnek meg. Egyik sorozatba írva a másik — együtt válnak a blondelráma nélkül is erős kép arany metszetévé. Az Anyasirató az életmű egyik legmaradandóbb darabja. Meghatározó képek erőterében A Siüting ezredes tündöklése (1987) a nyolcvanas évek második felében írott, műfajilag s a hangvételt illetően változatos, egészében rendkívül friss kisprózák kötete. A címadó novella az archaikus nyelvű, gazdag képi világú és érzékiségű metaforikus szövegek kiemelkedően értékes megnyilvánulásai közé tartozik. A múlt század egyik forradalmi változásokkal teljes nyárutóján érkezett Suiting ezredes Szegzárdra. A hosszabb elbeszélésben lényegében kétszer érkezik meg, nemcsak az első mondatban, hanem a szöveg végén is. Az utolsó lapon derül ki, hogy e rövidebbnél is rövidebb látogatás, az eló'tér történése lényegében kimerül a megérkezésben-eltávozásban, a főhős Bogyiszlón, illetve Szekszárdon elkölti ebédjét, vacsoráját, s nyomába ered egy gyermekkori emlékének, mintha csakugyan egyebet sem kívánt volna, csupán az időtávlatból visszalépni a régmúltba, újra szembesülni egy meghatározó emlékképpel/fantáziaképpel. Az ezredesben itt, a város határában ötlött fel a meghatározó kép, amit elsó' pillanatban nem tudott teljes bizonyossággal betájolni, s még helyileg se hová tenni. (...) A meghatározó kép egy kidőlt diófa maradék fél törzse volt, melyet az erre vándorló céhlegények — emlékezésül, hogy erre vetődtek — nagy fejű szögekkel vertek tele. De bőven volt még hely újabb szögeknek, miért ne lehetne rejtjelezés nagy fejű szögekkel ? A két megérkezés valójában egy szerkezeten belüli ismétlés következménye, ugyanis egyetlen tényleges, váratlan és rejtélyes betoppanásról van szó a gyermekkor színhelyére, melyet megszakít a felnőttkor tizennégy hónapjának végigpásztázása. A visszatérés mozzanatában feltételezésem szerint egy emblematikus motívum rejtőzik. Az 1990-ben megjelent Nem felelt meg neki című önéletrajzi történetben (is) olvasható az epizód, amikor a hadifogolytáborból megszökött elbeszélő/szereplő becsempészted magát Sz.-be: Csak az vehetett rá,
