Irodalmi Szemle, 1995

1995/4 - Z. Németh István: Méhed mozsarában

Versek

A címzett ismeretlen

Titkoltad a gyönyört, mint aki büntet, hogyha ínség gyötört, lenézó'n tűrted.

Nagyúr, szolgád szabad, megtépem ingem, nincsen több áldozat azért, mi nincsen.

Sós, édes, keserű ízek a számban, megsebez, csupa tű, felszökő' lázam.

Eldobott altató, amit meguntam, kiégett takaró, kéncsepp a borban.

A látszat annyit ér, amennyit árthat öntelt, hiú fivér sápadt húgának.

Sértett tolvaj neszez a vaksötétben, ha emberszámlm vesz, kifoszt egészen.