Irodalmi Szemle, 1995

1995/4 - Z. Németh István: Méhed mozsarában

Haladék

Nagymama szekrénye úgy lüktetett körülöttem mint a fekete égbolt.

Nem volt más menedékem,

csak ez a citerazenébóí párolt percegés.

Becsuktam a szemem,

de a lángcsákós, hiúzfogú pofa

köröttem ugrált akkor is.

Jobban féltem tóíe, mint a szenes embertóí, veszett kutyától, sintértől, lórúgástól.

Este a mellemre feküdt, veres ülepét az arcomba nyomta. Markának tízágú kalitkája a mellkasomra zándt.

Azt hittem,

többé nem ébredek föl.

Óvatosan kóstolgattam a távolodást — mint foghúzás után a fájdalom.