Irodalmi Szemle, 1995
1995/4 - Gál Sándor: az óceán partján, oregon (versek)
Estibáb Az ég bőrén a felhők összefon nak. Gyógyít a szél, szakadt évszázadok lengetik szénaillatát a kornak, mely hol jelen, hol török, hol barokk. Már nem nyomaszt. Csak egyszerűen nézem, hogy jönnek. Mint valami felleget. Es kiütköznek mindenik vitézen a nagykönyvekben megírt jellegek. Mi csak itt voltunk. Azután bejöttünk. Ok is bejöttek, mert itt voltanak, s ti is, körül, alattunk és fölöttünk, ősi jogon, így van ez — nincs harag. A lovak messze holtan felnyerítnek. A gázlókon nem történt gázolás, a szorosok se szorítnak s a hitnek, ha hinni lehet — más volt a hibás. Már nem nyomaszt. Csak egyszerűen este. Kinyitották a semmi ablakát. Vidéki vonat fut be Budapestre, s a gyógyító meleg szél szembevág. LÄSZLOFFY ALADÁR
/
