Irodalmi Szemle, 1995
1995/4 - Gál Sándor: az óceán partján, oregon (versek)
Lászlóffy Aladár Mert vannak, akik irigyelnek Én vagyok a megfagyott gyermek, s vannak, kik így is irigyelnek. Kihúzom hát magam egy kissé, ahhoz mérten mindenképp hőssé. Vagyok a félig nyúzott kecske a rézerdőben elfeledve — hát nem irigyelnek ezért is? Ha így áll, hát izzadunk vért is! Vagyok legyőzött megalázva, kinek diktálták: hol a háza, mekkora fekhely, sírhely s évi, lelki betevő dukál néki, becsapott ajtó, betört ablak, kinek feltételeket szabtak, s mert mégsem úgy alakul végül, megpukkadnak, a képük kékül. Jól van, gót vaggok és kihaltam, gepida — beolvadt avarban, de ők még ennyit sem akarnak: csak lyuk legyek, ha kivakamak. Nézem a temetőtetőről: hogyan is él, ki beleőrül —- Nem azok szenvednek, kik nyelnek, hanem kik izzón irigyelnek.
