Irodalmi Szemle, 1995

1995/3 - ÁRGUS - Turczel Lajos: Új könyv a Sarlóról

árgus

Számomra a könyv által nyújtott meglepetések egyik legnagyobbika a kitűnő irodalomkritikusnak, Szalatnai Rezsőnek nagyarányú képzőművészeti, s azon belül szociofotós kritikai tevékenysége volt. A Fórumban igen sokat publikált, s Albertini megállapítása szerint a szociofotós témakörben nagy nemzetközi tapasztalata volt.

Peéry Rezső a kongresszus körüli években a Sarló irodalmi szakértője volt, s a kongresszuson az ő igazi egyéniségének ugyancsak ellentmondó rappista szellemű irodalmi referátumot tartott. A szociofotóval a terepen ismerkedett meg, a kárpátaljai utazáson Földy Rózsi kísérője és tolmácsa volt, s a benyomásait, élményeit Az. Útban írt cikkében közölte. A kongresszusi szo- ciofotós kiállításról Magunkra döbbenünk címmel beszámolót írt.

A Pálffy-palotában rendezett kiállítási rövid beszédekkel ketten nyitották meg: Ján Poničan költő szlovákul és Horayánszky István magyarul. Poničan beszédének lényeges része így hangzott: "Nemcsak fényképek ezek, hanem dokumentumok is. Kérem önöket, hogy többet lássanak ezekben a képekben, mint csupán a valóság dokumentálását. Mi éppen azt akarjuk bizonyítani, hogy ennek a szomorú valóságnak el kell tűnnie." Albertini ehhez a beszédrészhez ilyen megjegyzést fűz: "Lényeglátó

szavak voltak ezek, a szociális fényképezés mibenlétének és funkciójának egy lehetséges megfogalmazását jelentik — máig is érvényesen."

Albertini Béla könyvéről még sok részvonatkozást lehetne mondani. E- helyett újból kiemelem a szerző elméleti fölkészültségét s nagyarányú forráskutatását. Prágai, pozsonyi, moszkvai, bécsi, budapesti, debreceni levéltárakban, könyvtárakban, emlék- és irodalmi múzeumokban kutatott, s a témához közvetlenül vagy közvetve kötődő személyekkel (Balogh Edgár, Blüh I- rén, Boross Zoltán, Brogyányi Kálmánná, Brogyányi Béla, Duka Zólyomi Norbert) konzultált. "Legfontosabb lelőhelyének" a debreceni Déri Múzeum Irodalmi Gyűjteményét nevezi, "ahol dr. Boross Zoltán, a mozgalom egyik résztvevője gyűjti, őrzi és gondozza a sarlós anyagokat". A gazdag forrás- kutatás anyagát összegező módon a felhasznált irodalom jegyzéke tükrözi, mely a téma iránt behatóbban érdeklődők számára jó tájékoztatást nyújt.

Albertininek ezért a könyvéért és a recenziómban említett szemelvényes gyűjteményeiért az első kisebbségi életszakaszunk kutatói hálásak lehetnek, s a Madách Kiadó is dicséretet érdemel azért, hogy ennek a kitűnő munkának a kiadását felvállalta.