Irodalmi Szemle, 1995
1995/3 - Mészáros András: Alexandriai Szent Katalin legendájának bölcseleti háttere
Alexandriai Szent Katalin legendájának bölcseleti háttere testétől megfosztva időzne, nem lenne tökéletes) addig a magyar legenda szerint az emberi lét már azzal, hogy nem más, mint Krisztus potenciális természete, részesedik a tökéletességből. Már-már kísértésbe esünk, hogy legendánk felfogását ahhoz a későbbi dualizmushoz hasonlítsuk, amelyet Spinoza formált meg. Ennek azonban gátat szab az, hogy a "rés extenza" abszolút, míg az ember a mi Katalinunk szerint halandó és teremtett. Averroes szólal meg a Katalin ellenfeleinek azon kifogásában is, hogy Krisztus miért nem választott bölcseket tanítványul: "ha bewlczeket Gewytet wolna De walazta halaazokath Es egy ygew gorombákat kyket kennyen meg czalhata Es labokrol le hazwda" Averroes szerint ugyanis csak a filozófus képes demonstratív érvekkel kifejteni a profetikusán kinyilatkoztatott törvény belső jelentését. Elválasztja tehát egymástól a néhány kiválasztott filozófust és a tömeget, amely könnyen befolyásolható. Nem érdektelen tény, hogy ez az érv (a világ örökkévalóságáról szóló tanítás és az immaculata koncepció mellett) a 16. századi antitrinitárius mozgalomban, közvetlenül pedig Dávid Ferencnél is újra felvetődik. A bölcsek szerint itt is ellentmondás található, mert Isten szubsztanciális tulajdonsága a tudás: ha tehát tudatlanokat emelt magához, az azt jelenti, hogy ez a szubsztanciális tulajdonság és a cselekedete kizárják egymást. Katalin filozófiai jártassága mutatkozik meg a válaszban: "mert bewlcz mester sokat thehet Igazakat hamyssoythat Es hamyssat yghazoythat" Vagyis Katalin a szofisták eljárására, nevezetesen az erisztikára (a vitatkozás művészetére) utal. Korax, a neves rétor tanította azt, hogy a szó hatalmával élve megváltoztathatjuk a "nagy" és a "kicsi" arányát; és maga Prótagorász állította, hogy a gyengébb érv felerősíthető, ha megfelelő eljárást alkalmazunk. Katalin szerint a tanulatlan halászok "tabula rasa"-ként őrizték meg Krisztus tanítását, és nem torzították el a bölcsek "álnokságával". Az Isten tehát éppen minden-tudása miatt választotta a tanulatlanokat, mert eleve feltételezte az emberi tudás csalárd voltát. Az, hogy Katalin a bölcsek érveit szembefordította alkalmazóikkal, egyértelműen mutatkozik meg a szeplőtlen fogantatásról szóló vitatételben is. A
