Irodalmi Szemle, 1995
1995/3 - Mészáros András: Alexandriai Szent Katalin legendájának bölcseleti háttere
Alexandriai Szent Katalin legendájának bölcseleti háttere Isten és ember is volt egy személyben, hiszen az Isten és az ember szubsztanciális tulajdonságai eltérnek egymástól: az Isten az úr, az ember a szolga: "mert az wrasag Es aaz zolgalat czak két ellenkewdo allat kyknek az twlaydonsagok hogy nynczen egygywt lakasok" Két szubsztanciális létező (állat = szubsztancia) nem lehet azonos egymással, mert ellenkező esetben fel kellene tételeznünk az önállótlanságot és a változ- hatóságot. A szubsztancia pedig éppen önmagában létező és megmaradó. A klasszikus szillogizmus (az ellentmondás elve) szerint "A nem nem-A". Vagyis a bölcsek itt ismét az averroesi arisztotelizmust hívják segítségül. Mária szüzességének kérdését most átugorva Katalin vitapertnerei a szubsztancia-érv többi összetevőjét így foglalják össze: "mert Isten minden theremtew * De Crystws wala theremtetewt azért wagy magat theremthe wagy ew ysten nem lehete * De magat senky nem theremthy azért o ysten lethety nylwan hamys Es czalartsag sewt byzonnyal nagy hazwksag No az ysten erekke aal Es erekke ew meg nem hal Crystws kegyglen meg hala azért ew ysten nem wala" A bölcsek tehát Katalin fejére olvassák azokat az ellentmondásokat, amelyek abból adódnak, hogy Istent egyrészt princípiumnak tehát a lét alapfokának (változatlannak, tökéletesnek), másrészt (mint embert) pedig teremtettnek, halandónak tartja. Katalin azonban egy elegáns dualista értelmezéssel válaszol, miszerint Krisztust nem egy-tulajdonságú szubsztanciának, hanem olyannak kell tekintenünk akiben potenciálisan adva van a más-lét is: "Dee az myt mondaz mynd igy wolna ha crystws oly allat wolna * hogy kiben wolna egy termezet De te hogy meg erezed oteth Wr Crystwsban leletthetyk * Istensege Es embersege"
