Irodalmi Szemle, 1995

1995/3 - Nancy Huston: Romain Gary: Adatlap az utolsó ítélethez

Romain Gary: Adatlap az utolsó ítélethez

Ajarként megírtam a Pseudót, amelyben Paul Pavlowitchként megmagyaráztam, miért folyamodtam az álnévhez. Egyébként ebben az őrült gyónásban mint fiktív Paul Pavlowitch könyörtelenül megtámadtam Romáin Garyt, s "egzotikus kreatúrának" neveztem.

Valójában azonban egyik könyvemben sem (a kétkötetes önéletrajzomban sem) lepleztem le magam annyira, mint a Pseudóban, ahol nem csupán egy vagy két, hanem mindjárt három álidentitás védett. Ott és csakis ott tettem például említést arról az elviselhetetlen rögeszmémről, hogy gyilkoltam: nemcsak a német civilek ezreit gyilkoltam meg, hanem a kutyáikat, macskáikat, madaraikat is... Ettől a rögeszmémtől sohasem tudtam megszabadulni.

Természetesen az egyetlen személy, akit a titkomba beavattam, maga Paul Pavlowitch volt, mert ő gépelte át a Pseudo című kéziratom valameny- nyi egymást követő változatát. Összefüggéstelen, de ördögien kiszámított oldalak ezreit diktáltam le neki, ő három hónap alatt átírta, én kijavítottam, s ő újra átírta. Paul e nyomás alatt kezdett összeroppanni. Én szintúgy.

De — show must go on! — az ellenőrzésem alól kicsúszó pszichodráma kellős közepén Romain Gary név alatt Sárkányok címmel írtam még egy regényt, amelyet általában valamennyi könyvem közül a legnyugodtabbnak, a legszebbnek és a leggyöngédebben furcsának tartanak.

Alighanem éreztem, hogy az utolsó lesz.

Kilenc évvel kislányunk születése után, szinte napra pontosan, Jean Seberg öngyilkos lett.

Néhány hónapra rá rákban meghalt Diego dajkája.

Világos lett számomra, hogy a fiamnak szüksége van rám.

Sohasem fogok tudni vele beszélgetni, keseregtem. A sors ellenünk fordult. Ha már elég nagy lesz, s beszélgethetnék vele, én már halott leszek. Ismétlem magamat, tudom, tudom, ismétlem magamat.

Biztos akartam lenni, hogy senki el nem vitatja tőlem Diegót, idő előtt nagykorúsítottam hát — szárnyára bocsátottam már tizenhét éves korában, nem pedig tizennyolc évesen —, mégpedig úgy, hogy eltűntem a föld színéről.

Hatvanhat évet éltem. Ez Krisztus éveinek kétszerese. Vállamra vettem a világ bűneit és szenvedését, de engem senki sem akart keresztre feszíteni.