Irodalmi Szemle, 1995
1995/3 - Nancy Huston: Romain Gary: Adatlap az utolsó ítélethez
Nancy Huston Romain Gary hetven-, nyolcvan-, kilencvenévesen? Groteszk volna. Elképzelhetetlen. Jóllehet az egészségi állapotom, mint már mondtam, kitűnő volt. 1980. december 2-án Párizsban esett az eső. A Récamier-ben ebédeltem öreg barátommal és kiadómmal, Claude Gallimard-ral; három hónap után először gyújtottam rá egy szivarra. Aztán nyugodt léptekkel átmentem a Saint-Germain-des-Prés-n a du Bac utcába. Útközben vásároltam egy piros selyemkendőt. Amikor egy szál alsónadrágban, amely ugyancsak piros volt, lefeküdtem az ágyra, a kendőt a fejemre tekertem, hogy Leilát a kelleténél jobban meg ne rémítsem. Nem akartam mindent berondítani, értik, ugye? A jelekből ítélve azonban alig véreztem. Gary: égett! Ajar: izzott! Out, out, brief candle! Egy lövés és vége. Golyót a fejembe. A román még él. Éva Piovarcsyová és P. Olexo Anna fordítása
